Appia, Adolphe: A zene és a rendezés. 1892 - 1897 (Válogatás) I. - Korszerű színház 98. (Budapest, 1968)

Első rész: A rendezés mint kifejezési eszköz

látszatlan testekkel kombinált takarásig. A vilégités, amely már abból a tényből következően is mozgékony, hogy a szinészek résztvesznek működésében és mozgásaikban maguk után vonják, konkrétan is azzá válik, ha a fényforrás helyét változtatjuk, vagy ha a vetítendő képek maguk is mozognak valamely rögzített fényforrás előtt, vágj' ha valamiképpen mozgatjuk azokat a testeket, amelyek a fénysugár útját állják. Ezek a szin-, forma- és mozgáskombinációk, amelyek egymás között, valamint a színpadkép egyéb részeivel újabb kombinációkat hoznak létre, határtalan lehetőségeket kínálnak. Mindez együttvéve: a költő-muzsikus palettája.

Noha a szórt és aktiv fénynek egyaránt tárgyakat kell érinteni ahhoz, hogy megnyilvánulhasson,a tárgyak természete ezzel nem változik meg, csupán jelenlétük vélik jobban vagy kevésbé érzékelhetővé, azaz többé vagy kevésbé kifejezővé.A szines fény azonban már megváltoztatja a tárgyak szinének egymáshoz való viszonyát; amikor pedig szin- vagy képkompoziciókat vetit, olyan miliőt,sőt olyan tárgyakat teremt a színpadon, amelyek a vetités előtt nem léteztek. Ez a vetités azonban akárcsak az egyszerű világitás és a szines fény, csak a tárgyak érintésével válik láthatóvá. Ámde vetítéskor az érintett testek jellege /a néző számára/ megváltozik, sőt mi.több, ezek a testek formájukkal egyszersmind a vetitett kép jellegének feltételeit is megszabják. Tehát, ha a szines fény játéka a diszletanyagon csupán szinarényok kérdése, a vetités ezen túlmenően formai problémát is jelent. Mindkettővel a világítástól független tárgyak színét érintjük. Ez a függetlenség természetesen az összhatást tekintve igen csak relativ,azonban az egy es ténj>ezők sajátos alkalmazását tekintve mégis létezik.

Amit a szinekből a világítás nem sajátít ki, az tehátkötve marad a tárgyakhoz /élőkhöz és élettelenekhez/ és ezáltal a szó közönséges és korlátozott értelmében az ujrendezésen belüla festmény szerepét fogja játszani. Ámde miután ez a festés immár nem feltétlenül csak függőleges vásznakon jelenik meg, ezzel visszatértünk.a diszletelhelyezés, illetve a színész problémájához.

Próbáljuk meg ezen "élettelen" színek természetét az általunk imlo4