Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
téma fontossága nem fejeződik ki olyan szavakban, amelyek drámai erővel ruházhatnák fel. Ha elismert költők, mint Paul Green vagy Lynn Higgs vágják fejszéjüket a drámairásba, stiláris adottságaik révén időnként emlékezetes jellemeket teremtenek; müveikben finom árnyalatok, érdekesség, humor és pátosz találhatók és a színpadról kamaszos optimizmust árasztanak - ám ami az élmények drámai megjelenítését illeti, kevéssel gazdagítják a ma divatozó módszerek dimenzióját és mélységét. ...Üdvözölhetjük az említett Írókban rejlő Ígéretet, elismerhetjük tehetségük eredeti voltát, és mégis úgy érezzük; nem annyira az amerikai életet értelmezik, mint amilyen közvetlenül külföldi irodalmi mintákat visszhangoznak. Paul Green The House of Connelly /Connelly háza/ cimü müve mintha amerikai környezetben elevenítené fel Csehov Cseresznyésként lét, Lynn Eiggs Green Grow the lilacs /Zöldellő orgonák/ cimü drámája pedig nyájasabb és kevésbé pajzán változata a Nyugati világ bajnokának.Ezt önmagában még könnyen elfogadhatnák; a fiatal művészek, bármily eredetiek is, általában elfogadott mintaképek követésével kezdik. Nyugtalanító viszont az a tény, hogy e két iró kivételes érzékenysége oly tökéletesen leiró jellegű csupán és csak a jellemábrázolásban és az epizódok kiemelése terén vezet eredményhez. Nem mutatnak fogékonyságot választott témájuk társadalmi implikációi iránt és szinte naiv módon hagyják figyelmen kivül azokat az erőket, amelyek az általuk ábrázolt társadalmat megalkották és felbomlasztották. Szemmel láthatóan beérik azzal, hogy a társadalom perifériáján játszadozzanak, akár a felfedezősdit játszó gyerekek, akik megtorpannak a sötét erdő szélén. Elismerhetjük e drámák erényeit, amelyek kivételes és előadásra feltétlenül érdemes müvekké avatták őket; a színházban ülve meghatódhatunk láttükra vagy gyönyörködhetünk bennük és mégis megjegyezhetjük, hogy költőiségük nyers és bár hiteles, mégis felszínes. Ez a költöiség avatottan ábrázol bájos vagy megindító zsánerképeket; csupa gyengédség és szemérem; de meséi akár a szomorú vagy hűséges szerelmet festő balladák, amelyeket ernyedten cincogó falusi hegedűs kíséretére adnak elő. Az ilyen köznapias költészet a drámai kifejezés eszközeként nem bizonyulhat sokkal értékesebbnek a mai színházak számára, mint a köznapias próza. Hiányzik belőle a drámai erő, mert hiányzik belőle az ékesszólás? hiányzik belőle az ékesszólás,mert 96
