Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
lósággal gyötrelmes vágy fog el, hogy olyasmit halljunk, ami nem pusztán sikerült, de hihetetlenül nagyszerű, akár Macbeth vagy Hamlet egyes monológjai. Ha valamilyen csoda révén ilyen szavak fakadnának fel, a helyzet nem lenne méltatlan hozzájuk. Itt van egy cselekmény, amelyhez a legszárnyalóbb ékesszólás és a legmélyebb költőiség illenék, és ha ezt megkapnók, olyan magasságokba szállnánk, amilyenekbe Shakespeare ideje óta egyetlen angolszász közönség sem juthatott. De egyetlen modern iró sem képes olyan nyelvet kimunkálni, amely O’Neill drámájához igazán méltó lenne és ez az egyetlen hiányosság egyben a birság, amelyet meg kell fizetnünk, amiért a mi korunktól csak próza telik. És ne higyje senki, hogy e megszorítással csak azt akarom mondani: O’Neill darabja alatta marad Shakespeare legjobb müveinek. Ellenkezőleg: azt kívánom jelezni általa, hogy merre kell keresnünk a méltó összehasonlitási alapot." Áz Ellenvéleményben Kenneth Burke ezt Írja: "A mai közönség ugyanolyan beállítottsággal hallgatja egy dráma vagy regény sorait,mint ahogyan napilapjának sorait olvassa. Beéri vele, ha iá tényeket többé-kevésbé megfelelő rendben elébe rakják... Megemlíthetnék egy újabb keletű sikeres müvet, Capek E.U.S.-jét, mint feltűnő példáját azoknak a modern drámáknak, amelyek telve vannak nagy lehetőségekkel, de hiányzik belőlük az ékesszólás intenzitása. Ez a melodráma gyakran keltett csodálatot technikai szerkezetének pontosságával; a szerző voltaképpen egy Shakespeare-dráma forgatókönyvét irta meg. Olyan dráma ez, amelyben az iró újra meg újra alkalmat és igényt teremtett &- ékesszólás jelentkezésére, hogy aztán elhaladjon mellette... Az utolsó felvonás Ádám-Éva jelenete olyan ’megbízatás’, amelynek a vígjátékok Shakespeare-je boldogan V tett volna eleget; a Capek-dráma azonban, a maga verbális terméketlenségében, valósággal arcpirítóan szégyentelennek hatott. A- mikor a robotember emberi lénnyé változik, aki a szerelem hajnalában meglátja a maga első napkeltéjét vagy meghallja az első madárfüttyöt és csak annyit tud mondani: ’Oh, nézd a napkeltét’vagy ’Halld a kedves madarakat’ - az ember csak a kezét tördelheti:miért is veszett oda az az esztétikai öntőforma, amelyből a Bómeó és Julia dúsan indázó ’beszédei’ megszülettek." 93
