Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
"A Juan, és Mr. Cohen asztalával szomszédos asztalnál éléçk, de egyhangú vita folyt.- Egen? - kérdezte a férfi.- Hát egen! - válaszolt a mellette ülő nö. Az első egen hangsúlya emelkedő volt, a férfi hangja pedig eltulzottan keserű, gúnyos és hitetlen. A válaszképp elhangzó női egen lejtése süllyedő volt és mélyülő, az asszony nyersen, harciasán és konokul beszélt.- Szóval igy? - érdeklődött a férfi és fokozhatatlanul szkeptikusnak látszott.- Egen, igy - válaszolt a nő.- Ammán baj - mondta a férfi. - Ammán nagy baj. - Hangjában a gúny szinte késpengeszerűvé élesedett.- Egen? - szélt a nő; most az ő hangja csengett hitetlenül.- De úgy ám - felelt a férfi, immár a maga részéről nyersen és konokul . "- És néhány perccel később: "—Egen - szólt a nő a szomszédos asztalnál.- Szóval igy? - érdeklődött a férfi.- Egen, igy... Ezután a vitatkozó kedvű férfiú és szenvedélyesen ellentmondó társnője csökönyös hallgatásba süppedt. Ekkor egy távolabbi csoport felől újabb hang hallatszott, amely súlyos indulatoktól terhesen, kivételes nyomatékkai állította: "Jó srác, csak meg köll ismerni", majd egy újabb szónok, egy hasonlóképp névtelen hős dicséretét zengve, éles hangon jelentette kis "Egyszóval, kirúgta a gatyájából. De úgy ám. Kirúgta a manuszt a gatyájából." ügy érzem, ez az ábrázolás teljes és pontos képet ad szabadidejüket töltő honfitársaink beszélgetési szokásairól. Ha az Írott mondat normája a sürgöny,úgy tetszik, a beszélt mondat eszményi formájaként hovatovább az árnyalt lejtésű morgást fogadjuk majd el. 79
