Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

Ahol nem a hallgatag tartózkodás az elegancia eszménye, ott az erő ismérvéként a tudatosan müveit kifejezéstelen hebegést hajszolják. Ez egyenértékű megfelelője a kisfiú félszeg zavarának. írói minőségünkben mi is "klassz srácok” akarunk lenni, akik egy-kettőre "leégetik" a szomszéd srác nagyképűsködését, és azt kiabáljuk: "Ne rázd a rongyot!" Azt szeretnék, ha felnőve mi is "klassz fejek" lennénk, erős, hallgatag férfiak, akik persze csak saját lelkűk kapitányai, de azért irodalmi sikon megfelelnek a hajóhídon álló igazi kapitánynak vagy a fülkéjében ülő vasúti mérnöknek, aki a fogán átszűrve osztogatja parancsait és időnként bagólével sercinti közéjük a felkiáltójelet. Hemingway a maga lényegbeli romantikáját olyan mondatokba rejti, amelyeknek egyhangú menete időnként szikrát vet, mint amikor a fegyvertárban gúlába rakott puskaagyakon meg-megcsillannak a fényfoltok. Utánzói arra hajlanak, hogy a mondatépités normájául a tiz szavas sürgönyt válasszák. A német expresszionista drámaírók staccato dialógusát a német kritikusok egykor "sürgönystilusnak" becézték. Faulkner'ügy ir, mint egy angyal", de választott szócsövei gyengenlméjnék és féleszüek...........................................

Általános a félelem, hogy stílusunk netán finomkodónak vagy nagyképünek tetszik és emiatt a beszélgetés, akárcsak a levélírás,elsüllyedt művészetté vált. Mindenki sajnálja a hozzá szükséges időt; ha mégis szán rá valamicskét, ezt jellembéli gyengeségnek minősitik és az illető társadalmi vagy üzleti pályafutása könnyen zátonyra futhat, mert hire megy, hogy túl sokat fecseg. A müvc-lelenség kultusza még értelmiségünket is megfertőzi. Ha egy értelmiségi öt percet szánna rá, hogy valamely nézetét ékesebb nyelven fejtse ki, ezzel csaknem épp oly zavarba hozná barátait, mintha felállt volna, hogy elszavalja a "Hesperus hajótörését".Illendőbb társasági formának minősül, ha kritikai elismerésünket az "oltár! egy darab"-ra, "állati jó"-ra, vagy "nagy szám"-ra korlátozzuk, gáncsunkat pedig a "rohadt"-ra, "misz"-re, "link"-re vagy "ócskára", és igy összhangban maradunk az odavetett "oké"-vel vagy "sziá"-val. Juan in America /Juan Amerikában/ cimü, az amerikai erkölcsöt festő fantáziájában Eric Linklater visszaad egy kocsmában ellesett néhány pillanatnyi beszélgetést.

78