Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

jellegének köszönhető, amelyért a színházak kényszerűen óriási gazdasági pazarlással bűnhődnek. E színházak, minthogy a közszórakoztatásnak egyetlen formájára korlátozzák magukat, hetenként csak huszonnégy órán át vannak használatban és évi viszonylatban ritkán tovább negyven hétnél. Mikor a ÍVestchesteri Közművelődési Központban megnéztem egy operaelőadást, az alagsort egy baromfikiállitás foglalta el. Az esetleges katasztrófának úgy vették e~ lejét, hogy a tyúkok fejére sorban egymásután rögtönzött kartondobozokat húztak, nehogy kotkodácsolásuk félbeszakítsa a primadonna áriáit. Mindazonáltal az ilyen párhuzamosságok sokkal kevésbé nevetségesek azoknál a kockázatoknál, amelyekkel egy drága épület kizárólagos bérleti viszonyához való makacs ragaszkodás jár. Az amerikai dráma könnyebben virradhat uj napra olyan színházakban, ahol a pincében időnként tyúkok kotyognak, mint az olyanokban, amelyek csak bombasikerekkel tudják fenntartani magukat, bombasikerek hiányában pedig kénytelenek üresen állni.

... Ez a megyei közművelődési központ, ha tökéletes modellt nem nyújt is, mégis jelezheti, hogyan válhat a szinház a közművelődés központjává és ugyanakkor hogyan válhat rentábilissá, ha szoros kapcsolatban áll egy egész közönség szabadidő-programjával. Újabban nemcsak a színházművészek, de a festők és építészek is felismerték, hogy művészetük csak akkor fejlődhet, ha megtervezett közösségek részévé válik. A festmények készítése halódó mesterség, mert a képeket műtermekben vagy kereskedők . raktáraiban kell felhalmozni, hogy ott várják a jószerencsét, egy alkalmi módos mübarát alakjában. Előállításuk során semmiféle kapcsolatban nem állnak a lakosság valamilyen jelentős hányadának szokásaival vagy lakásviszonyaival, hiszen ezeknek az embereknek hélyiik sincs rá, hogy felakasszák a festményeket, amelyeket esetleg szívesen megvásárolnának. Az építészek felfedezték, hogy bár felhőkarcolóik építészeti remekként lajstromozva impozánsak lehetnek, de eiállják egymás elől a világosságot, kiszippantják a lakókat az egyik kerületből, hogy más kerületben tornyokba gyömöszöljék őket, és találomra való gyártásuk máris olyan zsúfoltságra vezetett, amely mindennemű forgalmat megbénít, a városi életet pedig fizikailag kimerítővé és lelkileg elviselhetetlenné teszi.Minden, az építészet jövőjét körvonalazni igyekvő program immár nem az

74