Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
igy is érezni leheteti a tér sekélységét, egészen addig, mig le nem bocsátottam egy fénysugarat a fenti látótéren kivüli fényforrásból, lefelé verődő szögben; ez a sugár úgy hatott,I - mintha a székesegyház egy láthatatlan ablakából érkezne. A fénysugár úgy ragyogott, hogy mire a néző belehatolt, szeme már kicsit káprázott és igy már nem tudott különbséget tenni, hogy vajon 2 vagy 20 méter mélységbe pillant-e. A liliomban a gyárak sziluettjei, melyek a vasúti viadukton keresztül látszanak, valójában csak 3-4 méter távol voltak a nyitástól. Ugyanebben a darabban a parkjelenet tülljein a fék csak egy-másfél méter távolságban voltak egymástól. Mélységet és távolságot csak a fénysikok egyensúlyától kaptak; ez rögzítette őket úgy, hogy a távolság többszáz lábnyínak tetszett. Viszonylag könnyű megvilágítani a színészeket környezetük rovására, még akkor is, ha tiz perc alatt tízszer változtatnak helyet és közben eltorzítják a diszletet; ugyancsak könnyű megvilágítani a diszletet és elmosni benne a színész alakját. A díszlettervező örök problémája az, hogy hogyan teremtsen megfelelő kapcsolatot a színész és a díszlet között végig az előadás folyamán. Kielégítő megoldást csakis a fény komplex kezelése hozhat. Egyetlen festett vagy épített diszlet sem teljes addig, amig meg nincsen világítva. Manapság a díszlettervező sokkal jobban függ a világitó berendezéstől, mint annak idején az ecsettől. Az Erzsébet királynő utolsó felvonásának világítási megoldása egyértelműen illusztrálhatja, hogy nemcsak a diszlet megépítését és festését, de a jelmezeket is aszerint lehet megtervezni, hogy azok megvilágítva milyen valőröket bontakoztatnak ki. , A jelenet magva az utolsó pillanat megvilágítása volt: Erzsébet, miután Essex a süllyesztő mélyedésén át a halálba ment, mereven ül trónszékén, akár egy bronzszobor, és immár végérvényesen mered saját sorsára. Feje fölött a fény két vörös királyi lobogót világit meg, melyek mint véres agyarak függnek a torony ablakain beszűrődő pirkadatban. Ezzel összhangban Erzsébet köntöse bronzszinü anyagból készült, de minthogy fémes ragyogását csak az utolsó tablóban akartuk hangsúlyozni, bevontuk fekete sifonnal, melyet fekete és aranyfonállal tűztünk a ruhához; a fonal mintája szinte észreve-63 T
