Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
I. fejezet BENESZÀHSZ MELLÉKTKEMÉK I. Olasz minták és kézikönyvek A festett diszlet legfőbb típusai, felépítésének, festésének és megvilágításéinak technikája, valamint a mozgatására kidolgozott különböző módszerek, amelyek először kísérletként jelentkeztek, a XVI. században és a XVIII. század közepe előtt Európa-szerte elfogadott színházi formulákká váltak. A képzőművészet többi ágénak tipusai és technikája ugyancsak nagyrészt a reneszánsz Olaszország terméke volt. A díszlettervezéssel foglalkozó első kézikönyv Sebastiano Serlio építészeti értekezésében található, amely 1537- 47-ben jelent meg és hollandról 1511-ben fordították angolra. Ebben a kiadásban a diszletmüvészettel hét folio oldal foglalkozik, két ábrával és három metszettel; ez utóbbiak a század további részében tankönyvi sémává váltak. Három fajta szinházi diszletet ábrázoltak: ezek közül az egyik a tragédiákhoz szolgáló utcát, két oldalán neoklasszikus palotákkal, a másik'vígjátékok számára készült teret ábrázolt, melyet a korabeli olasz városok tipikus épületei vettek körül. A harmadik, rusztikus diszlet nádfedelü parasztkunyhókat mutat egy ligetben, ahol nimfák és pásztorok, szatirok és pásztornők kedvükre szórakozhattak. A komédiánál "nem szabad hiányoznia egy nyilvános háznak vagy bordélynak, egy nagy kocsmának és egy templomnak". Az előtérben lévő házaknak alacsonyabbaknak kell lenniük, mint a háttérben lévőknek, hogy ne állják el a kilátást. Teljes egészében architekturális jellegűek, cserepes tetőkkel, kéménnyel, erkéllyel és loggiákkal, vagy "nyitott folyosóval, amelyen keresztül egy másik házra lehet látni". "Mindent, amit a tető fölé állitsz és ami kiemelkedik, mint kémény, torony, piramis, obeliszk és más ehhez hasonló dolog vagy kép, csináld vékony deszkából, vágd ki kereken és színezd ki jól." Az 5
