Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

■ban a szinpadmélység csökkent, a rendszer, ahelyett, hogy megtartotta volna azt az optikai illúziót, amelyet eredetileg matematikai alapon megteremtett, saját karikatúrájává vált. És a reneszánsz elképzeléseknek ez a festett karikatúrája a XIX.század végéig makacsul tartotta magát. A festett diszletet sokkal gyorsabban elő lehetett állítani; könnyebb volt; és mindenekelőtt olcsóbb. Miért ne lehetne mindent festeni? A színházi igazgatóságok készséggel beleegyeztek; és néhány bútoron kivül, melyre a színészeknek időnként mégis le kellett ülni, minden festve volt - lábasok, serpenyők, lépcsők, falevelek, virágok, képek, tűzhelyek és minden más apróság. 1808-ban Wilhelm Schlegel igy panaszkodott:

"A mi diszletező módszerünknek... több elkerülhetetlen hibája van ... a színpad szélén, egy kivételével valamennyi látási szögbő], megtöri a vonalakat; amikor a szinész a háttérben, a perspektivikusan zsugorodó tárgyak előtt jelenik meg, aránytalanná válik; a világítás lentről és hátulról kedvezőtlen; a festett és a valódi fények és árnyékok diszharmóniában vannak; a színpadot nem lehet kedvünkre szükiteni, és igy egy palota és egy kunyhó belsejének ugyanaz a hossza és szélessége. Vannak aztán elkerülhető hibák:az egyszerűségnek és a nagy, nyugalmas tömegeknek a hiánya; a szin tulzsufolása felesleges és zavaró tárgyakkal, vagy azért, mert a festő hivalkodni akar kitűnő perspektíva-ismeretével, vagy mert nem tudja másképpen betölteni a teret; a modorosságokkal teli architektúra, amelynek gyakran semmi köze a valószerüséghez, sőt sokszor ellentmond annak, és színei oly tarkák, hogy nincs a világon az a kőzetfajta, amelyre hasonlítanának.”

De még 1870-ben is, a leginkább vállalkozó szellemű német udvari színház vezetője szükségesnek tartotta, hogy társulatát az alábbiakra figyelmeztesse:

"A színésznek sohasem szabad neki.támaszkodni a festett díszletnek, Ha mozdulata szabad és könnyed, elkerülhetetlenül megmozdítja a diszletet és tönkreteszi az illúziót, amit az kelteni igyekszik. Ha viszont a szinész túlságosan vigyáz arra, hogy ne érintse a diszletet, gesztusai kényszeredettek lesznek és óhatatlanul elárulják a szándékot.

20