Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
Éppen ezért az olyan diszletelemeket, melyeknek a színész neki támaszkodik, mint az ajtófélfák és Xatörzsek, valamilyen szilárd anyagból kell elkészíteni, azaz plasztikussá tenni /jobb színházainkban egyébként ez a gyakorlat egyre inkább el is terjed/. A festett és plasztikus tárgyaknak a színpadon való egyidejű használatát úgy kell megoldani, hogy az anyagok közötti különbség ne legyen bántóan feltűnő. Semmilyen hatás nem lehet müvészietlenebb, mint amikor letépünk egy rózsát, amely az egyetlen művirág egy sor festett között, vagy amikor a Cremonai hegedűs műhelyének hátsó falán, féltucat festett hegedű és festett árnyékaik között, meglátjuk a majd felhasználandó valódi hegedű valódi árnyékát. A rendezők gyakori hibája, hogy nem elég gonddal teremtik meg a kapcsolatot a szinész és az építészeti formák, mint például a perspektivikusan festett fák, épületek stb. között... A színésznek sohasem szabad túlságosan közel mennie a színpad mélyében lévő utcákhoz vagy háttérvásznakhoz, mert igy arányai a díszlethez viszonyítva szükségképp nevetségesek lesznek. Kern lenne szabad például - pedig milyen gyakran megteszi - valamely festett ház előtt tartózkodnia, melynek ajtaja csak a csípőjéig ér, és ágaskodás nélkül benézhet az első emeleti ablakon, vagy karját felemelve eléri a tetőn lévő kéményt." Az a diszletmüvészet, mely kihivta az ilyen jelenségek együttes előfordulását, nyilvánvalóan eljutott a nevetségesség csúcsához. Szt a tényt a rendező, aki e sorokat papirra vetette, felismerte. £z a rendező pedig a szász-meiningeni herceg volt, aki miután feleségül vett egy színésznőt és kiképzett egy zsidó játékmestert, 1873 és 1890 között olyan mértékben megújította, a színházi produkció technikáját, hogy ezzel lefektette a modern szinpadmüvé— szét alapjait. 21