Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
trükkjei és fogásai, de a megteremtett illúzió a természetnek csak töredékes utánzása volt. legjobb esetben is a színpadnak csak egy részét lehetett átalakítani. A perspektivateremtés törvényei mind közül a legjelentősebb szinpadi trükknek bizonyultak. Segítségükkel minden színpadot nagyobbnak lehetett feltüntetni valóságos méreteinél. A szemet már azelőtt is rászedték egy-egy pillanatra valódi füsttel és lánggal, vizzel és vérrel, vagy a magasból történő valódi alászállással. Most azonban az emberi szemet folyamatosan órákra be lehetett csapni. Mert a néző látása a színházon belül, ahol éppen úgy működik, mint a színházon kívül és ahol ez esetben az összeszűkülő vonalak és síkok valósághű elrendezése ingerelte, eladdig elképzelhetetlen bizonyossággal fogadta el világként a színpadot. A szinpadi tervező utánozni tudta a legszélesebb horizontot is és áttörte a színház falait, mig ugyanakkor közöttük maradt. Egy 18 vagy 34 méter mélységű színpad valójában több kilométer mélynek tűnhetett, szükség esetén tenger övezhette és az égig érhetett. A diszletet öntörvényű festői egységgé lehetett tenni; ugyanazt az egységes képet nyújtotta, amellyel a szem a világ bármely általa befogott aspektusát felruházza. Meglepő-e hát, hogy senki sem vonta kétségbe: varázserejü formulát találtak fel? Most, hogy már hozzá szoktunk a perspektivikus látáshoz, nehéz átérezni azt az örömet, mellyel a színházban a perspektivikus festés látványát fogadták; legfeljebb akkor élhetjük át újra, ha megnézzük a Bibbienák néhány remekmivü architekturális háttérfüggönyét. De mivel elsajátítottuk azt a látási szokást, amely a vonalakat és síkokat a horizont egy pontjáig egyre inkább szűkülőnek érzékeli, eltűnődhetünk rajta, miért kellett a színháznak a perspektívárajzolás minden trükkjét olyan vad lelkesedéssel kiaknáznia, hogy az több mint kétszáz éven át a színházművészet leginkább elengedhetetlen részének tűnt? Elfelejtjük azonban, hogy a perspektíva történyei egykor szenzációs tudományos felfedezésnek számítottak, és éppen olyan jelentőségűek és hatásosak voltak, mint az újabb, ma felfedezett tudományos törvények. A perspektivikus rajzolás művészete minden építészeti értekezés lényeges részét -alkotta. Alapelvei a tudományos kutatás külön területét képezték, ahol karrierek születtek és tekintélyek vertek gyö-17 i
