Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

rézkarcain és Daumier festményein bukkant fel. Emlékszem, milyen újszerűnek hatottak a Pathelln mesterhez készitett háttérvásznaim a Washington Square Players Bandbox színházában, holott nagy ki­terjedésű lapos színfoltjaikban csak azt a technikát alkalmaztam, mely a modern plakátfestés terén Európa-szerte használatos volt. Egy másik kis színház a maga kis szenzációját egy fekete-fehér ba­lettel érte el, amely lényegében felnagyított Beardsley-rajz volt. A diszletfestés továbbra is a festő vakációja maradt. A művész színházak módéin háttér Vásznai az 1890-es vagy az 1920-as években a színházon kivül fitár művészetként elfogadott festői konvenciókat ismételték, mint ahogy az 1820-as vagy az 1870-es évek háttér­­vásznai az akkor divatos neoklasszikus vagy romantikus festészet formuláit reprodukálták. Ennek ellenére a modern művészetet for­radalmasító, egymást követő újítások közül egynek sem sikerült a színpadra átültetve olyan hagyományt teremteni, amely a díszlet művészetét forradalmasíthatta volna. Számos Jelentős festő időn­kénti közreműködése ellenére az, amit mi modern diszletmüvészetnek nevezünk, abból a felismerésbőlL született, hogy maga a festés csak kis része a díszletnek, és hogy az a fajta esztétikai látás­mód, mely egy festmény megalkotásánál fontos lehet, a színpadkép elekéként gyakran elhanyagolható és még gyakrabban ártalmas. A festéknek, még ha a korszak legnagyobb festő zsenije alkalmazta is,, önmagában nem volt varázsereje a színházban. Ugyanazok a festé­szeti módszerek, amelyek a festett képen egy világ illúzióját kel­tették, a' festett színpadon elpusztították azt. A XIX. század vé­gén a diszletfestés, amely a módéin festészetnek akár négyszáz‘év­re is elegendő kincstárából meríthetett, csődbejutott. g. Caveat pictoe Ez a Jelenség mindjárt érthetővé válik, ha elemezni kezdjük a re­neszánsz sajátos hozzájárulását a diszletmüvészethez, valamint ha­nyatlásának okait. A reneszánsz előtt minden szinpad a valóság illúzióját igyekezett kelteni, és ezt az egyes részletekből si­kerrel fel is építette. A reneszánsz feltalált egy teljes illú­ziót: a festett perspektívát. Minden színháznak megvoltak a maga. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom