Simson, Lee: Kezdődhet a játék. II. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 97. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
mi valutát létesítenek, amely kiszorította a verbális csereforgalom eredeti jelképes pénznemét. Ameddig a nyomtatott anyag nem terjed el túlságos mértékben, az iró még megőriz valamit a hajdani mesemondó egyszeri sajátosságából és beszámolóit metaforákkal teszi hangsúlyossá. Kezdetben tehát még nem túl mély a szakadék a költészetet tudatosan művelő poéta és a kevésbé öntudatos mesemondó között. így például a tengeri utazásokról szóló JSrzsébetkori beszámolókban ilyen részleteket olvashatunk: "A tenger úgy felhajlott... akár egy pergamentekercs." Vagy: "A tenger megduzzadt és a fellegek fölébe tornyosult; hadat izent az égnek. Nem is eső volt ez; a vizek úgy elárasztották a levegőt, mint meganynyi hatalmas folyó." Az ilyen szakaszok akár a Viharban is megállnák a helyüket, az olyan részek mellett, mint: ...tűz és csattogó kén Csatája szinte ostromolta nagy Neptunt, rezgette bátor hadjait, Rengette szigonyát. • /Babits Mihály fordítása/ Az iró, aki nem fullad bele a nyomtatott betűk áradatába, jól tudja: olvasójával olyan közvetlen kapcsolatban áll, mintha beszélne hozzá. Az ilyen iró nemcsak szóképeket alkalmaz, hanem felhasználja a ritmus és a jó hangzás nyomatékát is. Ameddig az olvasók füle bele nem tompul a túl sok nyomtatott betű látványába, addig a nyomtatott szónak is megvannak a maga auditiv asszociációi, az olvasó hallja, amit olvas, közönséges tapasztalat, hogy a XVI. századtól a XVIII. század végéig tartó időszak legtöbb prózai alkotását élvezettel olvashatjuk fennhangon is, mig a legtöbb jelentős modern regény, mihelyt néhány percnél tovább olvassuk hangosan, elviselhetetlenné válik. Ahogyan növekszik a könyvek,nyomtatványok és újságok száma, úgy sorvad el ez az auditiv asszociációs szokás, amely az olvasás és 'az Írás folyamatát egyaránt lelassítja. Világképünket a pontos mérések tudományának segítségével tesszük egyre tökéletesebbé - és eközben a nyelv a használat során egyre precízebbé és egyre színtelenebbé válik. Az egyes ember szeme és füle többé nem számit megbízhatónak. Egyre több és több vakmerőség és önbizalom szükségeltetik hozzá, hogy élménye-100
