Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
IT. fejezet A DÍSZLETTERVEZŐ SZEREPE 1. A tervező mint közvetítő Ha a tervezők engedelmesen elfogadták volna Gordon Craig dogmáit és a költői drámák diszletét egyöntetű spanyolfalakkal oldanák meg, díszleteiknek semmi közük nem lehetne az élő színházhoz. A modern díszlet azért fejlődött ki éppen a "művész színházakban", mert ezeket az együtteseket nem a formális művészi érdeklődés hozta létre, hanem az eszmék iránti érdeklődés; és az a, széles körben elterjedt meggyőződés vezérelte őket, miszerint a szinház e pillanatban alkalmas rá, hogy az életet újra értelmezze és ujj világképet alakítson ki. Tipikus jelenség, hogy országunkban s díszlettervezés az olyan "művész színházakban" emelkedett külön hivatás rangjára, mint a Washington Square Players, a Provincetown Theatre és a Theatre Guild. Ezek a színházak nem arra törekedtek, hogy vizuálisan tetszetős előadásokat hozzanak létre{jelentősnek tartott eszméket kívántak terjeszteni, drámai történetekben megfogalmazva. A tervező, mint a produkció egyik résztvevője, nemcsak királyi palotákat vagy az Édenkertről szőtt látomásokat jelenített meg, hanem épp oly gyakran szürke hajófedélzeteket és köznapi parasztkonyhákat is. Munkájának hajtóereje elsősorban az a szükségszerű igény volt, hogy a dráma világát épp oly reálissá tegye a közönség számára, mint amilyen reális az iró számára volt. A tervező tevékenysége szerves része volt az egész előadásnak, annak a törekvésnek, hogy olyan színpadi környezetet alkossanak, amelyet a néző nemcsak lát, hanem ellshisz. És a tervezői munkára a legnagyobb szükség akkor volt, amikor a dráma témája, az általa sugárzott világkép nem számított elfogadottnak vagy nyilvánvalónak. Az olyan drámákat, amelyek nem kerülnek konfliktusba a közönséggel, ritkán adják elő igazán szé-9S
