Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
pusát egy nem-reaiista diszlettervezési módban találta meg, konstruktivista csontvázakban, amelyek a világ ipari és mechanikai szerkezetét jelképezik. És mivel a mai Oroszország fantáziája erre a szemléletre reagál a legjobban, a konstruktivizmust érzik a megfelelő módszernek még az olyan, II. császárság korabeli francia operettek felújításához is, mint a Giroflé-Girofla ; itt az énekesek trapézeken lengenek, a kórustagok pedig akrobataként vetnek cigánykereket a hidakon. A Lüszisztratét groteszk tömegek varázsolják derűssé, amelyek a csontvázára hántott Akropóliszon és annak tövében kergetőznek. A Carment úgy Írják át, hogy népi kórus énekelhesse. A konstruktivizmust mint művészeti módszert importcikk formájában elismerték Oroszországon kivül is, ott, ahol nem a kollektivizmus az utalkodó hit. Azonban ez a módszert az állandó kritikusi üdvrivalgások ellenére sem tudott megfelelő keretet szolgáltatni elismert remekművekhez. A drámaírók pedig, akik felszabadulásként ünnepük és olyan jeleneteket Írnak, amelyeket csak hidakon, csuzdékon és liftaknákban lehet előadni, egytől egyig üres és nagyképü allegóriákat alkottak. Ahol a kollektivizmusban nem hisznek a színházon kivül, ott a konstruktivizmus a színházon belül igen gyorsan fajul alkalmi mutatvánnyá. Heinhardt karrierje első látásra olybá tetszik, mint ha egy meghatározott színházművészeti forma törvényszerű diadalát jelentené egy másik forma fölött. Valójában nem más, mint csupán-egy rendező diadalainak sorozata különféle közönségtipusok fölött. Amikor Hauptmann drámái, a -Takácsok, a Bose Bernd és à Henschel fuvaros, megvilágosodásszerüen tárták fel a németek előtt saját nemzeti jellemüket , Be inhardt , teljes joggal, kiaknázott minden naturalista részletet, fokozva azok erejét és hitelességét. Mikor megjelentek ibGsstoj parasztjai, hasonló jelentőségű látomás szüleményeiként, megépítette a Sötétség hatalmának teljes paraszti udvarát a legutolsó csűrig és a színpadi padlót szalmával hintette tele. Az alaposan kiművelt német polgárság klasszikus-énségét Beinhardt meggyőzően teljes, korabeli hátterekkel elégítette ki, amikor Schiller és Goethe drámáit színre vitte; Shakespeare-nek a fordításokban eltompult költőiségét pedig, a forgószinpad segítségével, roppant maszsziv képekkel fokozta fel, amelyek olyan pontossággal forogtakjiogy 96
