Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
ta be, s volt még egy krónika a világháború 1914-es kitöréséről is, amelyben Von Betbmann-Hollweg, Jaurès, Von Berchtold és lord Grey soha nem olvasott Fehér, Sárga és Kék Könyvek diplomáciai jegyzékváltásait szavalják el. Ugyanez a közönség elsősorban a drámaírótól, nem pedig a paptól vagy a főiskolai tanártól vár magyarázatot az alkotmányos királyságok természetéről, a házasság állandóságáról, a halhatatlanság lehetőségéről, zsidók és keresztények, négerek és fehérek faji előitéleteinek problémáiról. A napisajtó szenzációit és botrányait sürgősen átfogalmazzák szinpadi használatra a különféle helyi jellegű darabok, amelyek börtönlázadásokat vagy villamosszékben való kivégzést mutatnak be, hogy tiltakozzanak a halálbüntetés ellen, gyilkosságokat rekonstruálnak, hogy kifigurázzák bírósagaink és napisajtónk együgyüségét vagy rendőrségünket ócsárolják, amiért lepaktált a szeszcsempesz bandákat fenntartó és az alvilági gengsztermüveleteket irányitó politikai fejesekkel. Egykor viszolyogtunk a tézisdrámától; most ez lett a népszerű szórakoztatás bevett formája. Minden New York-i évad során egyre több sikeres dráma hordoz valamilyen erkölcsi tézist; és úgy tetszik, határtalan mohósággal figyeljük, amint a gint vedelő ifjabb nemzedék nemi impulzusait a szinpadon megvitatják, fájlalják, védelmezik avagy megróják. Kultúránk lényegbeli eklekticizmusa arra kényszerit, hoj a szinhazban épp oly kozmopoliták legyünk, mint másutt. A szinházi szakma épp oly nemzetközi lett, mint a kereskedelem. Az üzleti vállalkozások épp oly rendszeresen importálnak sikeres külföldi drámákat, mint a ruhákhoz a párizsi modelleket, a kabátokhoz a lonuoni szabásmintákat, vagy az étrend gazdagításához banánt, datolyát és alligátorkörtet. Budapest kötelességének érezte, hogy lefordítsa és bemutassa a Broadwayt és a Burlesque-et, noha témájuk annyira helyhez kötött, hogy aligha számíthatott megértésre. New York, London és Berlin minden évadban megismétli ezt a kölcsönös folyamatot. Üzleties színházunk mindennapi szokásaink eklekticizmusát tükrözi. Művészi színjátszásunk viszont oktatásunk eklekticizmusát visszhangozza; nem érik be Arisztophanésszel, hanem felujitják a japán Busáidét, a középkori Jedermannt vagy a kelet-indiai 90
