Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
Agyagkocsikat. nagy örömére azoknak a nézőknek, akik abban a hitben nevelkedtek, hogy minden más civilizáció mestermüveit épp úgy kell tudniok értékelni, mint a sajátjukéit. Időnként úgy tűnik, hogy művészi színházaink a világkörüli utazások pótlékainak csaptak fel. Sürgetjük a drámaírót, hogy legyen segítségünkre: hadd utazzunk el mindenfele a múlt, jelen és jövő vidékein, hadd lássunk, tudjunk, értsünk mindent. Felbátorítjuk, hogy tekintsenmlnden kort a maga bányájának, minden divatot a maga privilégiumának, minden mitoszt alkalomnak az ujjáértelmezésre, minden jelentősebb eseményt mesének, amelyet újra meg újra el kell mondani. finnek következtében aztán minden olyan erő, amely felkelti intellektuális kíváncsiságunkat és arra buzdit, hogy azt a színházban elégítsük ki vagy felszítja óhajunkat tapasztalataink kibővítésére, csak tágitja a szakadékot az alkotó drámairó és közönsége között. Mert a drámairó, éppenséggel alkotó erejének és szelleme eredetiségének mértékében, arra hajlik, hogy kesztyűt dobjón az elfogadott erkölcsi kódexeknek, nemi tabuknak és hagyományos vallási meggyőződéseknek. Ez a dac a görög trilógiákban, a középkort misztériumokban és moralitásokban vagy a Shakespeare-től a XVIII. század végéig terjedő angol és európai drámairásban inkább kivétel volt, semmint szabály. Am a XIX. század csaknem valamennyi,ma modernnek számitó drámájában egyetlen közös vonás bukkant felt a készség, hogy megtámadják nemzedékük százszor szent hagyományait, sztereotip fogalmait hősiességről, hazafiasságról, Decsületről, szerelemről és kötelességről - általában a jóról is rosszról alkotott elismert korabeli fogalmakat. Hogy e készségnek milyen kevés köze van a realizmushoz vagy a proszcéniumkeret formájához,azt bizonyitja, hogy fellelhető még az olyan költői fantáziákban is, mint a Lazarus Laughed /Lázár nevetett/ és a Paul Among the Jews /Pál a zsidók között/. O’Neill azért támasztja fel Lázárt, hogy a halhatatlanságról olyan felfogást hirdessen, amelynek a keresztény tanításhoz semmi köze; Werfel a Templom pusztulásának történetét mondja el és ennek során megcáfol minden ide vágó vallási hagyományt: a keresztény hagyományt Pál prédikációinak tanulságaira vonatkozóan csakúgy, mint a zsidó hagyományt, amely kimondja, mit tanultunk Gamaliel lábánál. Shaw-ról azt hitték: a Caesar . es 91
