Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
IV. rész: Alternatívák
módon megszabadulunk attól a világtól, ahol ritkán találjuk meg igazi párunkat, ritkán válthatjuk valóra becsvágyunkat és vetélytársaihk soha nem olyan nyilvánvalóan elvetemültek, hogy sebtiben biróság elé kerüljenek és ezáltal kényelmesen eltakarodásnak utunkból. A realisztikus szinházban gyakran olyan életsorsokkal és tettekkel azonosulhatunk, amelyek gyermeki vágyainkat és éretlen álmodozásainkat tükrözik. A legrealisztikusabb modorban fogant darab is nyújthat menekülést az élet elismert realitásai elől. A köznapi beszéd utánzásával épp oly könnyű lényegileg hamis képet festeni az életről, mint rimes párversekke1, jambikus pentameterekkel vagy ditirambikus kórusokkal. A XIX. században diadalmaskodó realizmus, mint irodalmi kisérlet, nem termelt gátlásokat a drámaírókban és a nézőket sem hangolta le; és nem tűrte azt sem, hogy a nézők, reakcióképpen, hasztalan epekedjenek költői nyelvezet, szimbolikus táncdrámák vagy látomásos pantomimek után.Miután az avantgárd irodalmi színházai létrehozták a valóság divatját, az uj irányzat fogásait a népszerű színházak saját céljaikra aknázták ki. Ha a hősnő a mosogató előtt állva kijelenti: "A fenébe is, torkig vagyok! Micsoua tetüfészek. Dohányhoz kell jutni!" - ez még nem zárja ki, hogy a dráma ne legyen a Hamupipőke meséjének ezeregyedik változata. A hős, még ha harsányan felordit is: "A nyavalya lelje ki! De most majd feltörök!"+gyakran csak Dick Whittington egy újabb pótléka. A közönség legtöbbször nem arra vágyik, hogy élményeit felnagyítsák vagy megmagyarázzák, hanem arra, hogy leegyszerüsitsék azokat. A romantikus Tagy melodramatikus szerelmi történet egyike az élet számos egyszerű, vidám, tündérmeseszerü ábrázolásának; az efféle ábrázolásokat a színház örök idők óta bőségben szállítja. Az efféle müvek olyannak mutatják az életet, amilyenné a valóságban nem válhatik, és táptalajai a hamis érzelgősségnek, dagálynak vagy humbugnak. így aztán, ha a színházon kivül akármire is azt mondjuk: "színpadias", ez általában üres túlzást és bizonyos fokú hazugságot jelent. Minél homályosabban és, bizonytalanabbul érezzük, hogy életünk nem elégít ki, annál durvább lesz az a faj-75
