Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

előtt, hogy az építészek kidolgozzák azokat a boltozatokat és i­­veket, amelyek révén egy ilyen épitmény önálló lehet. Mikor a templom hajói túl szűkké válnak a misztériumjáték lebonyolításá­hoz, a produkció kiköltözik a piactérre, ahol a nézők állva szem­lélik. Medvevermeket és fogadóudvarokat alakitanak át szinházi e­­lőadásokhoz, színpadokat ácsolnak az egyetemek gyüléstermében vagy paloták dísztermeiben és tetőt vonnak a teniszpályák fölé. Mikor a reneszánsz épitésze tudatosan akar színházakat építeni, a dráma igényeinek megfelelően, és megpróbálja a klasszikus szín­házat zárt ajtók mögé költöztetni, terveit egy római épitész,Vib­­ruvius kéziratából származó pontatlan értesülésekre alapit ja és egyszerre csak megsérti a klasszikus hagyományt, mert a szinház belső falaira erkélyeket függeszt, hogy az előkelő és az alacsony születésű tömegek farkasszemet nézhessenek, finnek eredményeképpen tökéletesedik a XVIII. században a királyi szinház, a maga er­kély- és páholysoraival. A modern építészek csak ' igen keveset változtattak ezen az elrendezésen, mert nem tudnak hatékonyabb módszert kitalálni arra, hogy egyazon épületbe zsúfolhassák azo­kat a tömegeket, amelyekre az előadás finanszirozása és egyben é­­letre keltése végett szükség van. Ugyanakkor megtartják gazda­goknak, jómóduaknak és szegényeknek azt a rétegeződését, amelyet a tőkés társadalom megkiván; épp úgy, ahogyan a monarchia látha­tó határvonalat követelt az arisztokrácia és a közemberek kö­zött. Minthogy a szinházépület mindig is kisebb vagy nagyobb mértékben szükségmegoldás volt, a drámairó sohasem vett tudomást azokról a fizikai korlátozásokról, amelyeket a szinház rákényszeritett vol­na alkotói képzeletére. Egyetlen, mozdithatatlan palotahomlokza­tot ábrázol a szinház háttere? Ő a maga cselekményét az egyik da­rabban akkor is a delphoi Apollon-templom elé, majd az athéni Areopagoszra helyezi; egy másik darabban pedig Ajax sátra elé, majd egy magányos tengerparti sávra. Az isteneknek pedig alá kell szállniok, még akkor is, ha egy jól látható daru emeli le őket a palota tetejéről. Vagy a színpad csupán dobogó egy napfényes pi­actéren? A drámairó akkor is angyalokat mozgósit, akik az isten feje körül keringenek; megkívánja, hogy az égbolt elsötétüljön vagy a Szentlélek "láng formájában alászálljón". Azon a szinpa-40

Next

/
Oldalképek
Tartalom