Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
zépkori tömegek oly fürgén vették kezükbe a színház ügyeit, hogy az egyház végül elitélte a misztériumjátékok világias látványosságát. IV. Henrik francia király "szükségesnek látta határozottan megtiltani, hogy a színpadra köveket, robbanó porokat vagy más lövedékeket dobáljanak". A Trinity College több előadása után 1578/ 79-ben a következő feljegyzéssel találkozunk! "Item tiz méter uj üvegért az előadások után a csarnok ablakaihoz - XV shilling. Item tiz méter uj ólmozásért a csarnok nagy ablakaihoz - V schilling." Arisztotelész az athéni nézők müveletlenségéről panaszkodott.Platón a Törvényekben jegyzi fel, mennyire nem bizik bennük. Shakespeare elmondta, mennyire megveti a földszinti közönség Ízlését, "kiknek legnagyobb részét semmi egyéb nem érdekli, mint kimagyarázhatatlan némajáték és zaj". Ma megtehetjük, hogy ékesszólóan Írunk a holnap színházáról, amely bizonnyal ünnepélyes és áhitatos néma székesegyház lesz. De mint színházlátogatók, melyikünk nem dédelget emlékeket azokról a kaotikusán zsivajgó pillanatokról, amikor a közönség valósággal megmámorosodott a gyönyörtől, mert egy szinész "leállította az előadást" vagy egy jelenet csúcspontja "majdnem felborította a színházat"? 7. A drámairó szeme A színház tehát ünnepi központ, amely arra épült, hogy befogadja a lármás, nemcsak sirásra-nevetésre kész, de tapsolni, dobogni, fütyülni, ujjongani és lázongani is vágyó tömeget. Mindig is e rendeltetésnek megfelelően épült, nem okvetlenül tudományos alapon, hanem az életből meritett, gyakorlatias célszerűséggel. A szokásjog szabja meg, hogy a város egész lakosságának évente kétszer össze kell gyűlnie színházi fesztiválra; a domboldalt kivájják, hogy üléssorokat helyezhessenek el lejtőin, évszázadokkal aa-39
