Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

III. rész: A színész és a harmadik dimenzió

Kraft ur, a színpadi ácsmesterségről 1822-ben kiadott hatalmas fonójában, elsiratja "a Perseus és Andromeda pompás díszleté­nek" pusztulását. "... ez a díszlet hatalmas palotát ábrázolt,a­­melynek oszlopait, padlózatát, boltíveit és mennyezeteit telje­sen beborítottak a különböző szinü apró kristályoki ezeket kü­lönleges gonddal metszették úgy, hogy minden lapjuk szikrázzék és olyképpen csatlakoztak egymáshoz... mint ahogyan a drágaköve­ket szokás aranyba foglalni. A díszlet az operaház l?80-ban tör­tént leégése során pusztult el. A belőle csepegő olvadt fém kö­rülfolyta a színpadot és végül lecsurgott a pincébe, akár valami tartályba.” A színjáték mindig látványosság. Még ama klasszikus korszakokban is,amelyeket, kézikönyveink leegyszerűsítései következtében, pu­ritánnak és tartózkodónak képzelünk, a dráma meglelte a módját, hogy látványosság maradjon. A színházi előadás ünnepi gazdagsága minden korban a látványosság felé törekszik. A realizmus állító­lagos diadala sem Berlin, sem New Xork lakosságát nem gátolta meg abban, hogy ne látogassa seregestől Beinhard Mirakel.jének közép­kori pompájú látványosságát. A Theatre Guild kifinomult ízlésű bérlői, mikor a függöny felment, belenyugodtak, hogy egy magyar­­országi viskó tárul eléjük. De mihelyt a függöny leereszkedett, gyönyörködve szemlélték e függöny nagyszerű, hatalmas bársonyfe— lületét, amelyet reneszánsz minta diszit, és fejük fölött a ge­­rendázott mennyezeten a Davanzati palotától átvett sokszínű or­namentikát. Hiába alkot egy nemzedék remekműveket; az egykorú közönséget, a­­mely szabad idejét tölti a színházban, e remekművek soha nem tag­iózzák le. Athénban a drámák előadása egy vallási ritus részevok és névlegesen szent eseménynek számított, amelyet szertartás ry-— tott meg az oltár előtt; ám az ünneplő tömegek soha nem figye_— ték a drámákat azzal a passzív áhítattal, amelyet a templomba já­rással szokás társítani. A görög nézők szüntelenül félbeszakítot­ták tragédiáikat tetszésük, vagy nemtetszésük harsány kinyilat­koztatásával és olajbogyót, fügét vagy bármilyen más célszerű lövedéket hajítottak az arénába. 37

Next

/
Oldalképek
Tartalom