Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
den embernek mindent jelenthettek. A realizmussal való bárminémü kapcsolat gyanúját azonban messzire elkerülték. Craig végül lemondott a napról és elfogadta a villanylámpát, nem önmagáért,hanem a szinész érdekében. A szinpadi díszlet azért kapott túlzott hangsúlyt, mert a színészek elvesztették színészi képességeiket. Most már nem arra a kiváltságra van szükségük, hogy fejest ugorjának a nézők közé, hanem arra, hogy egy kaméleonszerü spanyolfal előtt állva egy fejgép megfelelő módon kiemelje őket. Akkor aztán visszanyerik majd elveszett tekintélyüket és a színház végérvényesen és vitathatatlanul üdvözül. Különös dolog, hogy a színház, amely ennyi csodaszer között válogathatott, mégsem került valami uj kegyelmi állapotba. Kivívhatja a szentté avatást, ha száműzi a szinészt és eltörli a föld színéről a drámaírót. Feltámaszthatja a színjátszás jószerivel kiveszett művészetét. A mindenható elixir egyedül az uj színpadművészetben rejlett. Továbbá, akár az angolkóros gyerek, meggyógyulhat, ha táncra perdül a napfényben. De biztosíthatja gyógyulását a napfény elektromos pótléka révén is. Az uj színház versenyre kelhet az elfogadott felekezetekkel és vetélytársa lehet a római egyháznak is, ha leutánozza annak szertartási kellékeit. Versenghet továbbá a görög színházzal, Shakespeare színházával és a commedia dell’artéval is. Soha még ily széles körben hirdetett és elfogadott színházi elméleteknek nem volt ily kevés közük a színház közvetlen életéhez, azokhoz az erjesztő társadalmi és szellemi erőkhöz, amelyekből a tényleges színházi kísérletek ihletése lepárolódik. De az amerikai kritikusokat mintha hipnotizálták volna Cráig varázsigéi. A realizmust épp akkor érte a támadás, a szimbolizmus varázsát épp akkor idézték meg, amikor az amerikai szinház uj életre támadt hála az amerikai drámaíróknak, akik odáig jutottak a realizmus utján, hogy újra tudták értékelni környezetüket. Az amerikai színház nagykorú lett és egyre cinikusabb szkepszissel nézte az olyan díszleteket, amelyeket tengerparti kocsmák, bérházbeli hálószobák és túlzsúfolt peremvárosi fogadószobák cókmókjai töltöttek meg. Az amerikai drámák lassan jelentékeny korszerűségre 26
