Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
III. rész: A színész és a harmadik dimenzió
tettek szert, mert megkísérelték, hogy az amerikai nemzeti jelleget azzal a könyörtelen tekintettel nézzék, amely hajdan Gavarni és Daumier kőnyomatait életre hivta. A folyamat során, mint ahogyan a javító lakk "falja be" a hibás stencilt, úgy oldódott fel a sztereotip alakok egész arcképcsarnoka - köztük számos alfaja a természet nemes őslakóinak, koromsötét gazembereknek, szerető szi.vü anyáknak, bölcs apáknak és tisztaságukban merevre keményített szüzeknek, akik mintha frissen léptek volna elő a jóisten mosodájából. Ám az uj szinpadmüvészet teoretikusai nem tudtak mást kínálni a szinház munkásainak, mint a művészi erény nem kevésbé tiszta képét és ugyanilyen erzelgős sablonokat a nemes, illetve gonosz színházművészetről; a szinház munkásai pedig mohón vártak az alkalomra, hogy hangot adhassanak hitüknek és lelkesedésüknek, és igy elfogadták az előre gyártott formulákat. A vezető amerikai diszlettervezők keblében apokaliptikus tüzek gyultak. 1919-ben, a kevés kollektiv amerikai szinpadtervkiálli - tás egyikének katalógusában, Horman-Bel Geddes kijelentette: "A IV. század közepén a szinház aludni tért... Tiz évvel ezelőtt megdörzsölte szemét." £ hosszú álom során többek között Shakespeare és Moliere minden bizonnyal csak hortyogtak. Joseph Urban azt állította: "Eljövendő életűnkben a színpadnak ugyanolyan befolyással kell rendelkeznie, mint a múltban a keresztény egyháznak." Herman_Hosse, Craiget visszhangozva, "uj tipusu, templomszerű színházat" követelt, "visszaverő__kupolákkal, szép anyagokkal, szép emberekkel", és megjósolta, hogy "a háttérnek ez a színész rovására történő fejlődése ujjászüli majd a dinamikus drámát. Képzeljenek el a proszcéniumon túl egy űrt, amelyben síkok és testek a szin és forma határtalan fokozódásában fejlődnek majd, egyetlen nagy ritmusban az összehangoló zenével." Egyedül Bobért Edmond Jones volt olyan realista, hogy kijelentse: "Az élet benyomását kelteni a nézők előtt, felidézni számukra az életet - erre van szükség. A színházban számtalan munkamódszer létezik és valójában egyikükkel sincs vitánk, A realisztikus ábrázolás,az egyszerűsítés, a stilizálás mind színházi divatok, amelyek művészek kezében egyaránt hordozhatnak energiát." lm néhány évvel később megtagadta álláspontját és igy irt: "Kukkantsunk be Ibsen Hedda 57
