Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Tartalom

az ehhez hasonló utasítások: "Engedjük, le Vénuszt a szinpad tetejéről... Vénusz ’el’, vagy ha meg lehet ol Jani, eresszünk le egy széket a szinpad tetejéről és vontassuk fel." Az üreg Fortunatusban a hősnek varázskalapot adnak, az azt kivánja, hogy hipp-hopp, Ciprusban teremjen}és eltűnik. A darabban a körülötte állók megjegyzik, hogy a "légen át”, a "felhőkön át" repült el. E. K. Chambers, kimerítő munkájában, az Erzsébet-kori színpadban arra a következtetésre jut, hogy ezt realisztikusan oldották meg. "Sok Erzsébet-kori színész egyben félig-meddig akrobata is volt és kétségtelenül tudott dróton repülni." "A büvészi kézügyesség - jegyzi meg Lawrence - egyike lett a színjátszáshoz szükséges adottságoknak . "

A Aeus ez: machináknak, tűzijátékoknak és égő ördögöknek az Erzsébet-kori darabokban tapasztalható gyakorisága bizonyltja, mennyire népszerűek voltak ezek az effektusok. Annyira gyakorivá váltak, hogy ha egy drámairó darabja felsőbbrendü irodalmi igényeit akarta reklámozni, egyszerűen azzal bizonyíthatta a mü rendkivüliségéí; hogy prológusában rámutatott: mellőzte a szokásos színházi effektusokat. Egy egyszerű produkció az Erzsébet-kori színpadon olyan ritkaság volt, hogy az előkelőség jeleként lehetett kérkedni vele. Ben Jonson jól ismert figyelmeztetéssel vezeti be Eiki a maga bogarával cimü darabját:

Nem száll alá recsegő trón, kölykök örömére; Nincs fürge petárda, hogy megrémítse Az úri hölgyet; nem zörömböl vaktöltény Mennydörgés képében; s dobszó sem koppan, Hogy lármásan vihart jövendöljön.

De még petárdák és ördögök nélkül is volt elég disz és kellék a színpadon. Henslowe, aki több színházat épített és az egyik legsikeresebb társulat, a The Admiral’s Men igazgatója volt, leltárában a festett díszletek között az alábbiakat említi megtkét vászon, az egyik a napot, és a holdat, a másik "Róma városát" ábrázolja, a kellékek között pedig a következők szerepelnek: "1 babér

183