Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Tartalom
Isten magas egyházi méltóságnak van öltöztetve. Tiarát visel, nyestprémmel szegélyezett bibor palástot és kesztyűt. A Szentlélek, aki mellette ül a Paradicsomban, ugyancsak kesztyűt visel,akár egy püspök. Hogy Ádám és Éva a bukás előtt milyen meztelen volt, azt csak találgatni lehet, de a színpadi utasítások megemlítik, hogy miután beleharapnak az almába, "mindketten levesznek egy fügefalevelet a fügefáról", majd hozzáteszik: "E helyütt emlékeztessük Istent, aki a Paradicsom alatt van, hogy két angyallal hozasson két, készenlétben lévő szőrme ruhát, hogy odaadhassák Áriámnak és Évának, amikor ő visszatér a földi paradicsomba. " /Ti. az Édenkertbe./ Krisztus ruhája, melyet a Kálváriához vezető utjain viselt, az utasitás szerint szegetlen vagy rongyos szegélyű legyen. Minden gyakorlati nehézséggel előre számoltak. A kereszt, melyet Jézus visz, üreges, úgy hogy a szinész könnyen elbirja. A jelmezváltásokat is gonddal tervezték meg, és amikor az átöltözéshez nem volt idő, a szerepet egy másik szinész mind dublőz vette át. "Most Lucifer, kigyó formájában^bemegy a Földi Paradicsomba. Megjegyzendő, hogy Lucifer megszemélyesítője nem mozdul a pokolból addig, mig arra a későbbiekben fel nem szólitják^ a kigyót egy másik szinész alakitja és ő megy oda Évához, azon oknál fogva, mivel nincsen elég idő ahhoz, hogy Lucifert kigyóbőrbe bujtassák." Ez az 1501-ből származó sugópéldány, mely- minden fontosabb cselekményrészt, minden fontos jelmezváltást megjelöl és leirja a kellékek és a színpadon kívüli effektusok előállitásának módját, még ma is mintaképül szolgálhat akármelyik ügyelő számára. 5. Trükkök és süllyesztők A mechanikus trükkök, melyek elengedhetetlenek voltak a passiójáték sikeréhez, olyan fontosságnak örvendtek, hogy a mons-i hatóságok nem sajnálták a költséget és lovasfutárt küldtek a szomszédos Chauny városba, mely hires volt akrobatáiról és bűvészeiről, hogy szerezze meg a városi rendőr, Guillaume de le Chiere és gé— 151
