Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Függelék

ram olyan pontossággal, mely ma már naivnak vagy nevetségesnek tű­nik. A közönség képzeletére csak legvégső esetben számitanak, nem pedig a kiindulásnál. Arisztotelész Szophoklésznak tulajdonítja a diszletfestés felta­lálását, mely ujitás Aiszkbülosz nevéhez is fűződik. Bármennyire szegényesnek tűnik is a görög diszletfestés, ha a maival hason­lítjuk össze, nyilvánvaló, hogy a teljesen puszta szinpad a tra­gédiák előadásánál magukat a drámaírókat sem elégítette ki.Ha nem érezték volna valamiféle háttér szükségét, nem találták volna fel azt. A cselekmény hátterének megjelenítése és egyénitése éppen o­­lyan valóságos igény volt a görögöknél,mint később valamennyi szín­házi kultúrában. A görög színház diszlethátterét ugyanaz az ok hivta életre, mint később minden más diszletezési formát! a drá­mairó igénye, hogy a díszlet segítségére legyen a drámai helyze­tek felépítésénél és hozzájáruljon a drámai hatásokhoz. Az erede­ti, dombokra vagy kikötőre néző görög színház hátfal nélküli szín­pada - a kör alakú grkesztra - határozottan akadályozta a drámai­­rást, mihelyt az technikailag túljutott a kórus és a protagonists közötti antifonikus felelgetés archaikus szakaszán. Mihelyt azon­ban a drámai cselekmény elég realisztikus lett,, hogy megszület­hessenek az általunk ismert trilógiák, a teljesen nyitott szinpad fizikai korlátái nyilvánvalókká váltak. Minthogy egy darabra nem jutott több, mint három beszélő színész, ahhoz, hogy a tragédiában feldolgozott történet háromnál több em­berről szólhasson, szükségessé vélt a kettős szerepjátszás és a gyors szerepváltás. Állandó szerepkettőzés nélkül semelyik hagyo­mányos legendát sem lehetett volna drámai formában elmondani,vagy hatásosan eljátszani. Egy teljesen nyitott színpadon ezekneka cse­réknek a lebonyolítása körülményes volt; számos szituáció vesz­tett feszültségéből, mire a színész újra megjelenhetett; más je­lenetek ellaposodtak, mert túlságosan hosszú idő telt el, mig egy színész a színpadra léphetett, vagy onnan eltávozhatott. Túlságo­san soká volt látható a színpadon, mielőtt bekapcsolódott volna a cselekménybe, vagy azután, hogy már nem volt szerepe. Gyakran a drámai valószerüség rovására ment, hogy istenek és halandók, el-136

Next

/
Oldalképek
Tartalom