Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Függelék

ram olyan pontossággal, mely ma már naivnak vagy nevetségesnek tűnik. A közönség képzeletére csak legvégső esetben számitanak, nem pedig a kiindulásnál.

Arisztotelész Szophoklésznak tulajdonítja a diszletfestés feltalálását, mely ujitás Aiszkbülosz nevéhez is fűződik. Bármennyire szegényesnek tűnik is a görög diszletfestés, ha a maival hasonlítjuk össze, nyilvánvaló, hogy a teljesen puszta szinpad a tragédiák előadásánál magukat a drámaírókat sem elégítette ki.Ha nem érezték volna valamiféle háttér szükségét, nem találták volna fel azt. A cselekmény hátterének megjelenítése és egyénitése éppen olyan valóságos igény volt a görögöknél,mint később valamennyi színházi kultúrában. A görög színház diszlethátterét ugyanaz az ok hivta életre, mint később minden más diszletezési formát! a drámairó igénye, hogy a díszlet segítségére legyen a drámai helyzetek felépítésénél és hozzájáruljon a drámai hatásokhoz. Az eredeti, dombokra vagy kikötőre néző görög színház hátfal nélküli színpada - a kör alakú grkesztra - határozottan akadályozta a drámairást, mihelyt az technikailag túljutott a kórus és a protagonists közötti antifonikus felelgetés archaikus szakaszán. Mihelyt azonban a drámai cselekmény elég realisztikus lett,, hogy megszülethessenek az általunk ismert trilógiák, a teljesen nyitott szinpad fizikai korlátái nyilvánvalókká váltak.

Minthogy egy darabra nem jutott több, mint három beszélő színész, ahhoz, hogy a tragédiában feldolgozott történet háromnál több emberről szólhasson, szükségessé vélt a kettős szerepjátszás és a gyors szerepváltás. Állandó szerepkettőzés nélkül semelyik hagyományos legendát sem lehetett volna drámai formában elmondani,vagy hatásosan eljátszani. Egy teljesen nyitott színpadon ezekneka cseréknek a lebonyolítása körülményes volt; számos szituáció vesztett feszültségéből, mire a színész újra megjelenhetett; más jelenetek ellaposodtak, mert túlságosan hosszú idő telt el, mig egy színész a színpadra léphetett, vagy onnan eltávozhatott. Túlságosan soká volt látható a színpadon, mielőtt bekapcsolódott volna a cselekménybe, vagy azután, hogy már nem volt szerepe. Gyakran a drámai valószerüség rovására ment, hogy istenek és halandók, el-136