Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Függelék
lenségek és barátok mindig ugyanabból az irányból érkeztek^ és ugyanez a körülmény csökkentette a rég elszakadt szülő és gyermek, nővér és fivér egymásra ismerésének drámai feszültségét, ami pedig olyan lényeges része volt a tragikus pátosznak a görögök szemében. Az idegeneknek nehéz volt az a benyomást kelteni, hogy még soha nem találkoztak, ha mind egy utón, azonos helyen érkeztek a színpadra. Az általános mozgási séma a teljesen nyitott színpadon kétségtelenül elég tiszta volt ahhoz, hogy sok modern esztéta kedvére legyen? de a görög drámaírók, akárcsak valamennyi gyakorló drámairó azóta is, elég realisztikusak voltak ahhoz, hogy ne anynyira művészetük tisztasága érdekelje őket, mint inkább az, hogy történetük ; meggyőző legyen az átlagos közönség számára. Az állandó szinpadi homlokzat, három ajtajával, több mint kétszeresére emelte a szinpadi bejáratok számát és összehasonlíthatatlanul nagyobb szabadságot adott a drámaírónak története bonyolításánál és a drámai feszültség kialakításánál azáltal, hogy lehetővé tette a gyors szerepcseréket, növelte a felhasználható szereplők számát, valamint alkalmat adott a belépések és találkozások hatásos időzítésére. Ezt az állandó homlokzatot, amikor az üres, kön alakú orkesztra hátterében először felállították, a görög közönség feltétlenül díszletnek tekintette. Eleinte fából készült, "szerkezetileg elég hevenyészett volt ahhoz, hogy könnyen át lehessen épiteni vagy alakitani az egyes drámák szinpadi követelményeinek megfelelően... A háttér bevezetése után nem sokkal a darabok egyöntetűen paloták vagy templomok előtt játszódtak". A hely egységének dokrináját tehát nem ráerőltették a görög drámaírókra, hanem maguk találták azt ki, mivel rendelkezésükre állt a díszlet, melyet mindenkor, amikor szükség volt rá, felhasználhattak történetük elmondásánál. Az állandó díszletben, amely a cselekvés vizuális hátteréül szolgáit, meglátták a lehetőséget a szöveg irodalmi egységének biztosítására. De mint sok más felszabadító hatású ujités, az állandó díszlet rövidesen kerékkötővé vált. Mire a régi színházakat átépítették és a homlokzatot kőből építették meg - ez Athénben 50 méter széles TOlt -, a görög drámaírók minden lehetőséget megragadtak arra, hogy felülkerekedjenek merevségén, s már nem mindig igazították hozzá darabjaikat. '.37
