Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Függelék

szobadiszleteket. Egy sok szinhelyes, marokkói tárgyú dráma előadásához Geddes egyetlen diszletet tervezett derékszögű sziklaformákból; ezek a formák nyitott színpadon, egyetlen változás nélkül, meghökkentő erővel idézték fel a mecsetiskolák, belső udvarck, utcák, kasbahok, sőt még a sivatagi homokbuckák illúzióját is. lm a diszletet mégsem ismerték el mint mérföldkövet, amely a díszlettervezés kívánatos irányába mutatna. A New York-i sajtó soha nem fukarkodott az azonnali elismeréssel, ha valamilyen jelentős díszletről volt szó; sőt, az a tény, hogy a szinpadi tervezés ma országunkban elismert hivatásnak számit, tekintélyes mértékben épp a színikritikusoknak köszönhető, akik lelkesen fogadták Jones első munkáit és utána hírnévre emelték Urbant, Geddest, Mielzinert és jómagámat is. Mindazonáltal, drámaÍróinkhoz hasonlóan, kritikusaink is jobban pártolják a realizmus betonútját, mint a fejlődés egyéb ösvényeit. Amikor Mielzinernek az Utca előadásához nagy kelletlenül meg kellett terveznie a West Sixties egy meghatározott bérházának homlokzatát, maga is elcsodálkozott! addigi pályájának leglelkesebb sajtóvisszhangjában részesült. E jól megérdemelt lelkesedés legközelebbi rohamával az Anatol előadása után találkozott; különösen azt a díszletét érte elismerés, ahol egy esti lámpafényben csillogó utca háttérvászna előtt papirhó hullott alá. A kép olyan kellemesen ódivatú volt, akár az Illustriertes Monatsheft karácsonyi számának szines melléklete Anatol korában. Amikor Jones állandó színpadot épített a helsingőri várhoz, egyesek azon kuncogtak, hogy miképpen lehet Opheliát az elülső fogadóteremben eltemetni. És emlékezetem szerint ugyanő egyetlen alkalommal részesült egyöntetűen kedvezőtlen sajtófogadtatásban! amikor a Macbethet merőben szimbolikus formákból álló díszletbe helyezte. Az Angyali üdvözlet előadásán Komiszkrzsevsakij és jómagam még csak jelezni sem voltunk hajlandók az erdőt, a konyhát vagy az utmenti tájat, minden változást a fény játékával oldottunk meg, emelvényünkön pedig mindössze egyetlen tönk állt, amely felváltva szolgált oltár, pad, asztal és ravatal gyanánt .Az előadás dicséretben részesült, de senki nem beszélt határozottan arról, hogy rátaláltunk volna a díszlettervezés fejlődésének igazi útjára. Amikor mint rendező és díszlettervező, Jürgen Eehling berlini előadása nyomán, az Ember és a tömegek színpadképét csak-125