Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

Függelék

dialógus ritmusa terén is a zenei kompozíció határozott szerkeze­ti sajátosságait mutatja. Bizony fején találta a szöget. Nem mint­ha tudatosan törekednék erre; inkább arról van szó, hogy akár a­­karom, akár nem, anyagom ilyen formában rendeződik. /Hogy ez ha­tásköri tullépés-e vagy sem, vélemény kérdése. Én feltétlenül e­­rénynek tartom, noha elsősorban épp ez az oka, hogy felesleges is­métlésekben marasztalnak el; számomra ezek az ismétlések az egyes témák fontos és sokat mondó visszatérését jelentik./ De a lényeg az, hogy a hangot mindig úgy alkalmaztam, mint drámáim szerves szerkezeti elemét. Legalábbis erre törekedtem - mert soha /még a Jones-ban sem/ kaptam meg azt, amit a szöveg igényelt; nem azért, mintha kívánságaim megvalósíthatatlanok lettek volna, hanem mert soha nem tudtam legyőzni modern színházunk lompos közönyét e ha­tások iránt, holott épp ezekkel lehetne elsősorban kifejezni mai életünk alapvető ritmusát /ellentétben például a regény műfajá­val/. Mindez bonyolultnak hangzik, de hadd világítsam meg bőveb­ben: gépkorszakban élünk, és az ember szeretné, ha a drámákban be­mutatott élet háttereként ezt a korszakot ábrázolhatná; márpedig ennek legalkalmasabb módja a jellegzetes, kényszerítő és _paran­­csoló erejű gépi felhangok és ritmusok alkalmazása. Igen ám, de hogy tehetné ezt meg az iró, ha hangszeréről - értve ezen a szín­ház egészét - hiányzik a megfelelő mechanikai tökély húrja? Az e­­gyetlen válasz az, hogy ezt nem lehet megvalósítani. Ha visszate­kintek azokra a drámáimra /és többnyire ezek a legjobbak/,amelyek­ben zene helyett fontos mechanikai hanghatásokat alkalmaztam, el­mondhatom, hogy a modern szinház - amelynek számára pedig Íródtak - soha egyiküket sem valósitotta meg a kellő alapossággal. Semé­lem, egy napon ez majd másképp lesz, és az emberek bizonyára meg­lepődnek, hogy akkor e színmüvek mekkora drámai többletértékkel - méghozzá modern értékkel - gazdagodnak majd. Eme értekezés után /amelynek kevés vagy semmi köze a Közjátékhoz vagy a Marcóhoz, de átkozottul sok a Dinamóhoz/ azt javasolnám:ha tökéletes eredményt akarnak kapni, állítsanak rá a Dinamónak erre az aspektusára egy külön személyt, aki rendelkezik a kellő mecha­nikai szimattal. Ezt az eredményt nem lehet elérni két-három nap alatt. Olyan villámra van szükség, amely a díszlet különböző ré­szein világítja meg hirtelen a szereplők arcát és ugyanakkor még-12C

Next

/
Oldalképek
Tartalom