Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)
Függelék
sem ragadja ki őket az összképből. Nem szó szerint vett villámlás kell ide, hanem az, hogy a villám drámai hatását az emberi arcokon reprodukálják. A mennydörgés pedig legyen fenyegető, baljós hangzású, mintha a dombokon valamiféle elektromos isten ülne s ő hajtaná ezeket az embereket, irányítaná tetteiket és gondolataikat. Ugyancsak nem kevés munka kell ahhoz,hogy eltalálják a generátor sajátos zaját, amely elüt minden más mechanikus hangtól /a szöveg ezt le is Írja/; ki kell dolgozni a módját, ahogyan hangja egybeolvad és mégis ellentétben áll a vizesés békés, lágy természeti zajával. Hasonlóan fontos - és koncepcióm szerves részét alkotja - az emberi hang ijesztő, erőltetett, természetellenes hatása is, amint /a generátorházban játszódó jelenetek során/ megpróbálja tulkiabálni a gép duruzsolását. Mindezt meg lehet oldani - méghozzá egyszerűen -, ha a munkával megbízott személy nániszakértői tájékoztatást kér a General Electrictől és kimegy a stevensoni /Connecticut/ telepre, amelyet magam is felkerestem, ott körülnéz és fülel. Színpadi tervem lényegileg e telep jellemző vonásait sűríti." így hát a drámai személyek fontosságára emelkedhetnek még az olyan személytelen dolgok is, mint a hangok és zajok; gondosan eltervezett és hangsúlyos funkciót töltenek be, amelynek immár semmi köze a hagyományos istennyilához és a vakitó villámfényhez.Tuizás-e mindezek után azt mondani, hogy a színpadi kiállítás részletei a drámairól technika szerves elemeivé nőttek? 4, Tragiko-komiko-hisztorlko-pásztorl Igen kevés haladás történt /vagy történhet/ azon a téren, hogy a mai darabok színpadra vitelét egyszerűbbé tegyék. Ennek egyik oka az, hogy a mai drámaírók müveikben oly kevéssé tudták megvalósítani a következetes stilusegységet. Eugene O’Neill tipikus képviselője egy olyan korszaknak, amelyben a drámaíróknak annyi irodalmi módszere van, ahány témája; gyors egymásutánban váltogatják a matrózok, kazánfűtők és tengerészek nyelvét a hagyományos költészet nyelvével - néha még egyazon drámán belül is. Az a dráma, amelyik maszkokat igényel, ugyanakkor bőségesen használja a mai 121