Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

ba összetéveszthetetlenül peremvárosi jelleget kapjon./ A szoba kényelmes, látszik, hogy lakói sokat használják és jól érzik magukat benne. Világos, hogy müveit család él itt; nagy, nyitott zongora, rajta kottával, mindenütt könyvek, virág stb."

W. türelmes idealista a Carl Schurz-korszakból, és ha . a szoba kellő atmoszférát kap, akkor máris jelzi két gyermeke nyugtalanságát és csírázó lázadását, még jóval azelőtt, hogy a hős a felvonás vége felé belépne.

A Meteorban S. N. Behrman egy káprázatos karrier történetét beszéli el, amelynek során egy éhenkórász if ju egyetemistából iparbáró és multimilliomos lesz. Az I. felvonás annak a profeszszoraak a dolgozószobájában zajlik, aki bizalmas vallomásra bátorítja a hőst. De a XI. felvonás kezdetére hősünk már a pénzügyek Napóleonja lett, úgy, ahogy azt az előző felvonásban kérkedve megjósolta. Ezt a tényt a díszlet a függöny felmenetelén* pillanatában elárulja:

"II. felvonás: Három év múlt el. A színhely nappali szoba a New Tork-i Fifth Avenue egyik házában; nemes arányok, a háttérben nagy ablakok, tompa, sárga függönyökkel. Faragott mennyezet,puritán vonalú márvány kandalló. Eégi firenzei műtárgyaik. Meglehetősen sötét tónusu, dus és tompa színekkel árnyalt szoba,amilyet csak nagyon gazdag és kitűnő Ízlésű ember állíthatott öszsze."

Nincs kényesebb probléma a drámairó száméra, mint meglelni a módot, hogy az ilyen hirtelen átváltozások meggyőzően hassanak - különösen ha a színpadon kívül, két felvonás között mentek végbe. És nem kétséges, hogy a Behrman kívánta díszlet jó néhány oldalnyi kínosan döcögő expozíciót takarít meg; kézzelfogható bizonyságot nyújt a valóban meteorszerü változásról, és ezáltal bármilyen szereplő vagy kórus szavainál meggyőzőbben fejezi ki a tényt: ^Nézzétek csak, mi történt - micsoda változás!"

112