Simson, Lee: Kezdődhet a játék. I. (A díszlet művészete) - Korszerű színház 96. (Budapest, 1968)

IV. rész: Alternatívák

A díszlet mára több lett a cselekmény puszta natterénél. Gyakran olyan mértékben hozzá tartozik a darabhoz, hogy a dialógus jelentését is meghatározza. A Hotel üniverse-ben /Hotel Univerzum/, Philip Barry élet és halál misztikus megértésének hangulatát akarja felkelteni és transzcendens megérzéseket fejez ki élet és halál természetéről. De ezt a célt nem pusztán a szöveg segítségével akarja elérni. A terasz formája csaknem olyan jelentős,mint a szavak, amelyek elhangzanak rajta; sőt, valójában ez a terasz ihleti a szavakat és vissza-visszatér, szimbolikus vezérmotivumként. A szerzői utasítás gondosan meghatározza alakját:

"A fal fölött és a falon túl semmi nem látható; a tenger úgy olvad össze az éggel, hogy nem jelzi vonal. A terasz szöge itt olyaiij mintha a térbe volna ékelve.."

Meglehet, hogy a rendező vagy a diszlettervező képi okokból hajlított falu teraszt kivan, a rivaldával párhuzamosan futó korlátot vagy a Földközi-tenger melykék tömegének illúzióját; ezt tettem én is, amikor hozzáláttam a diszlet tervezéséhez, hogy legalább a karzati nézők előtt álcázhassam a tenger és az ég találkozását a színpadi padlón. Ám az ilyen tervezők ugyanazt tapasztalnék majd, mint jómagam is: egyes-egyedül az a meghatározott forma és a horizont nélkül való tenger jöhetnek számításba, mert a dialógus a továbbiakban ezekre hivatkozik.

HOPE:Hiszen egészen fel vagy dúlva.

PAO?; Biztos, hogy ugyanez történt azokkal is, akik korábban jártak ide. Isten a megmondhatója: mintha a világ végén állnánk.

És néhány perccel később:

AOT: Mit csinálsz itt, Pat?

PAP: Én? Ó, csak úgy nézgelődöm...

AHN: Úgy tudtam, nem szereted a kilátást.

PAP: Itt nincs kilátás. A kilátáshoz horizont kell. Itt horizontnak nyoma sincs. A tenger úgy olvad össze az éggel, hogy észre se lehet venni. A kupola a lábunk alatt kezdődik. Az iv tökéletes.

113