Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
Már a vázlatos makettekkel folyó munkálatok kezdeténél feltétlenül készítsünk néhány méretben tartott, az előadás jellegének megfelelő figurát, lehetőleg háromdimenziósat, legrosszabb esetben sik figurákat és állítsuk be őket a makettbe. A makett egyes részei csak az ilyen kis figurákkal nyernek végleges értelmet és ezeken ellenőrizhetjük le a maketteket minden építkezésnek - tehát a színpadi építkezésnek is - alapvető mértéke, az emberi magasság segítségével. A vázlatos maketteket igen gyakran olyan anyagból készítik, amelyek nem jól tűrik a színezést. A mag-m részéről megengedhetőnek tartom azt is, ha a makett szin-megoldása csupán fejünkben van meg, de valójában nem színezzük ki, hogy minél hamarabb áttérhessünk a végleges makettre. A végleges makett Mélységes meggyőződésem, hogy az a díszlettervező, aki nem ismeri az anyagot, nem tud vágni, ragasztani, polírozni, s akinek nem szerez fizikai gyönyörűséget a különböző felületek kidolgozása,a kivágás pontos vonala, az anyag ideális bevonása festékkel vagy lakkal, a forma pontos elhelyezése a térben - soha nem válik jó díszlettervezővé. Sok költő versalkotás folyamán több Ízben hangosan elismétli a sorokat, hogy pontosabban megérezze ritmusukat és hangzásukat - e költőkhöz hasonlóan a diszlettervező a végleges maketten végzett munkája során ellenőrzi elképzelésének fizikai körülményeit. Példákat hoznék fel a dolog megvilágítására. Tegyük fel, hogy a skiccen keskeny, kopár ágacskák, ágak-bogak hatását képzeljük el derült ég hátterén. Nincs rajz, amely annyira érzékeltethetné fizikailag a díszlettervezővel az elképzelt hatást, mint az, ha önállóan és szeretettel maga barkácsolja ezeket az ágacskákat vékony drótokból, belehelyezi őket a makettbe, kipróbálja megvilágításukat stb. 97
