Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
fajta diszlet-rejtvény szintén elvonja a néző figyelmét, sőt fel is ingerli. Csakis az olyan megoldás tájékoztat gyorsan a cselekmény helyéről s irányítja figyelmünket a színészek játékára, azaz a cselekményre, amelynek során helyesen választották meg a néző informáláséhoz elengedhetetlenül fontos részleteket. 3. A jó díszlet feladata továbbá az, hogy közölje a nézővel az előadás műfaját: komolyan kell-e, vennie az eseményeket, vagy tréfára foghatja-e őket, vidám játékra vagy tragédiára kell-e hangolnia magát. E tájékoztatásról - talán műfaji információnak nevezhetnénk - a gyenge és tapasztalatlan diszlettervezők igen gyakran megfeledkeznek, pedig e feladatra nagy figyelmet kell fordítani. Ha az olvasó visszagondol legmaradandóbb szinpadi élményeire, eszébe ötlik, hogy milyen kellemes érzés kerítette hatalmába olyankor, amikor a függöny felgördültekor a diszlet szinessége,vidámsága, életöröme vidámsága, életöröme vidám dolgokat,derűs hangulatú előadást Ígért, a szomszédok arcán máris ott játszott a mosoly, s valamennyien arra készültek, hogy örüljenek és nevessenek. Kern kevésbé kellemes, amikor a feltáruló diszlet azt jelzi, hogy komoly, sőt talán tragikus eseményekről lesz szó, fel kell készülnünk fogadásukra, s az előadás kezdetének ünnepélyes pillanatában felhívják figyelmünket arra, hogy ma nem helyénvaló a tréfái erős szenvedélyeket és nagy érzelmeket fogunk látni. ámde nagyon kellemetlen, ha a műfajilag semleges diszlet - egy semmitmondó kunyhó, semmitmondó szék - nem ad lehetőséget annak megállapítására, hogy mire készüljünk fel, mire hangolódjunk. Még a konkrét helyszín ábrázolását is alá kell vetni a műfajnak. Másként ábrázolandó a Neva partja, vagy a moszkvai Gorkij utca /persze amellett, hogy felismerhetőségüket megőrizze/ attól függően, hogy operett vagy komoly dráma színhelye lesz-e. 90
