Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
A díszlettervező munkája Minden képzőművészt, aki szereti a szinház művészetét, megtaníthatunk a díszlet- és jelmeztervezés művészetére. De bármennyire szereti is valaki a színházat, nem válhat színházi díszlettervezővé, amig nem tesz szert képzőművészeti látásmódra. Természetesen előfordul az is, hogy a rendező maga tervezi meg előadása díszleteit, bár nem díszlettervező. És ha az előadás többi eleme - a színdarab, a rendezői elképzelés és a színészek - elérik a megfelelő szintet, nincs kizárva, hogy olyan mű születik, amely méltó a nézők figyelmére. De az effajta előadás formai megoldás szempontjából soha nem éri el a művészi alkotás színvonalát. És miután az előadás külső formájának, színpadképeinek megformálásáról beszélünk, azokhoz a képzőművészekhez fordulunk — if— jakhoz és érettekhez, tapasztaltakhoz és tapasztalatlanokhoz,diplomásokhoz és diploma nélküliekhez -, akik még nem ismerik a színházat, de vonzza őket ez a bonyolult művészet. Minden színházi díszlettervezőnek megvan a maga munkamódszere és nem lenne célszerű egységesen javasolható módszert keresni. E cikk szerzője csupán arra vállalkozik, hogy a maga tapasztalatait közölje, a maga munkamódszerét ismertesse abban a reményben, hogy van, akinek ez megfelel. Véleményem szerint az a legfontosabb, hogy helyesen osszuk be a munka szakaszait, megállapítsuk különböző mozzanatainak legcélravezetőbb beosztását. Ismerkedés a színdarabbal Mindenki annyiszor olvashatja el a darabot, amelynek díszlettervezésére felkérték, ahányszor csak tetszik, de legjobb, ha az első olvasás alkalmából.nem készít jegyzeteket és nem is gondol a színpadra. Közvetlen benyomást kell szereznünk a drámai müről,bele kell mélyednünk, meg kell éreznünk, melyek legerősebb oldalai, 91
