Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

A díszlettervező és a színház

E megfontolás nagy lehetőséget tárt fel a színház előtt oly színházi előadások létrehozására, amelyekben az adott körülményeket jellemző, gondosan kiválasztott részletek sikeresen helyettesitik a cselekmény "pontos" körülményeinek felidézését.

Ha elérjük a maximálisan semleges hátteret, amely nem vonja magára a figyelmünket, s eltávolitunk a színpadról minden konkrét és konkréten érzékelhető rongyot, függönyt stb., akkor a szinpadihátteret tiszta papírlapnak tekinthetjük s elébe csupán minimális számú kifejezőeszközt kell elhelyeznünk, amely nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a néző fantáziája kiformálja a megfelelő szemléletes képet.

Ha egy tiszta papírlapra vitorlát és néhány követ rajzolunk, bármely néző megmondja, hogy ez tengerpart. Két fa és kerti padka a néző képzeletében kerti zug képét kelti fel, annak ellenére, hogy körülöttük csupán üres papir van.

Milyen igényeket támasztunk az esetek többségében a szinházi díszletekkel szemben?

1. A díszleteknek olyan körülményeket kell teremteniük, amelyek a legalkalmasabbak a színészek számára az adott; előadásban, az adott felvonásban, az adott jelenetben.

Erre szolgál a jól megszerkesztett szinpadfelület és a szinész szinpadi életéhez igaz körülményeket teremtő tárgyaknak kiválasztása.

2. Tájékoztatnunk kell a nézőket a cselekmény helyéről. A közönség sokkal könnyebben megérti a darab cselekményét, ha a függöny szétnyílásakor habozás nélkül megállapíthatja, hol • történnek az események, amelyeket elébe szándékoznak tárni.

Ha a díszlet túl részletes tájékoztatást nyújt, akkor a helyzet, a körülmények megfigyelése oly nagy feladatot ró a nézőre, hogy nem tudja figyelemmel kisérni a kezdődő cselekményt.

Ha a színpadkép oly lakonikus, hogy a néző nem érti meg rögtön,mi az, amit lát - utca, sziklák, vagy esetleg egy szoba, akkor az e-89