Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

Színház, drámaíró, néző

A szinész és a rendező

Minden színház életének döntő kérdése az, hogy milyen a színház vezetőjének művészi kapcsolata a társulattal és a rendező kapcsolata az előadás résztvevőivel. Erről a kérdésről olyan sok szép mondatot, cikket és könyvet Írtak és annyit beszéltek, annyi vitathatatlan igazságot és ragyogó receptet hallottunk, hogy csupán csodálkozhatunk azokon a rossz színészeken, unalmas rendezőkön és élvezhetetlen előadásokon, amelyekkel, mint mondani szokás, egyes esetekben még találkozhatunk színpadainkon,

Szinkázi életünk szervezeti felépítésében különböző jellegű törekvések tapasztalhatók: a legkülönbözőbb színházi kísérletek tezdő szakaszának széles körű állami segítése; a színház rentabilitására irányuló, még távolról sem megvalósult követelmény; az akadémiai színházak "rezervátumának" védelme, anélkül, hogy megfelelően ellenőriznék hasznos tevékenységüket; a különböző színházak egybeolvasztása és szétválasztása; a kamaraszínházak vérszegénynek bizonyult hálózata; a társulatok státusállományának befagyasztása, létszámuknak időnkénti gépies csökkentése; életképtelen színházak minden áron való fenntartása csupán abból az okból, hogy ne szűküljön a színházi hálózat, és ugyanakkor az uj színházak létrehozásától való félelem; az egész polgári lakosságra vonatkozó jogi normák mechanikus kiterjesztése a szinház művészeire, figyelmen kivül hagyva a művészet specifikumait és a nézők érdekeit. Mindezeknek a kísérleteknek eredményeképp színházaink szervezeti felépítésében sok még a tisztázatlan kérdés. S emellett még számos olyan baj is fennáll, amelynek kiküszöbölésére nem találnak megfelelő eszközöket.

íme a legfontosabbak:

1. Minden szovjet szinház társulatában ott találjuk a tehetséges és szakmai szempontból értékes színészeken kivül a művészi ballasztot jelentő embereket - olyanokat, akikre a művészetnek nincsen szüksége, de szivósan ragaszkodnak a színházhoz. És minél nagyobb a hasznot nem hajtó szolgálatban eltöltött idejük, annál.nehezebb megszabadulni tőlük, hogy helyet adhassunk a fiatal,tehetséges embereknek.

6«-