Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

Színház, drámaíró, néző

Nem ismerek egyetlen olyan színházat sem, amely bátran kijelenthetné, hogy társulata megfelelő összetételű. A legjobb esetben arról lehet szó, hogy a társulat aránylag megfelelően alakult és elegendő jó színésszel rendelkezik ahhoz, hogy eljátszhassa repertoárját.

2. A társulatok kialakításának mai gyakorlata megakadályozza a szinház művészi arculatának meghatározását és közönyössé teszi a színészeket, amikor arról kell dönteniük,hogy melyik színházban szeretnének játszani.

3. Nem vált be az a módszer, hogy a rendezőket a szinmüvészetifőiskolákon, a rendezői szakokon, nem a vezető rendezők oktatják személyesen. Színházainkban rengeteg középszerű rendező-mesterember jelent meg. Leginkább olyan pedagógusok tanítottak őket a főiskolákon, akik mint rendezők, maguk nem váltak be a színházban.

Ennek eredményeképpen igen sok középszerű rendezőnk van és nagy a hiányunk magas képzettségű rendezőkben - pedig tulajdonképpen csakis az ilyen művész alkalmas szinbázvezetésre.

4. A modem szovjet szinház művészi és gazdasági életét Sztanyiszlavszkij tanításainak zászlaja vezérli, de ezt a zászlót oly magasba emelték, hogy egyetlen színházat sem vezérelhet gjskorlatilag, miután e tanításnak ellentmondanak mindazok a törvényes rendelkezések, a szinészi foglalkoztatottság mindazon napmái, amelyek a gyakorlatban színházaink munkáját szabályozzák.

A magasztos eszmények és a nem ritkán igen alacsony szintű gyakorlat közötti ellentmondás szükségszerűen zavart kelt a színházi dolgozók fejében.

Néhány példa:

1. A próbamunkát - a szinház művészi életének legfontosabb részét - a fennálló szabályok értelmében nem veszik figyelembe a szinész megterhelésének meghatározásánál. Ha tehát a szinész naponta reggel és este próbálja főszerepét, akkor a színházi "törvények" szempontjából olyan, mint akit nem foglalkoztatnak és fizetésének csak 50 %-a. járna neki.

65