Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Visszaemlékezéseim
JEVŒENYIJ SVABC Fantasztikus, mennyire különböznek egymástól az emberek! Azonos fizikai felépítésük, azonos belső és külső szerveik, kémiai öszszetételük, bonyolult szervezetük egyforma funkciói mellett is igen különböző, egymástól eltérő eredmény jön létre, és ezt emberi egyéniségnek nevezzük! Társadalomban élünk, az emberi egyéniségek hatalmas gyülekezetében; érintkezünk velük, örömet okoz, ha találkozunk egyikükkel, s kellemetlen, ha a másik társaságában kell lennünk, de az emberekhez fűződő sokrétű kapcsolataink ellenére mégis kizárt az a lehetőség, hogy két, teljesen egyforma embert találjunk. Felfogóképességünk azonban korlátolt. Akaratlanul is kiválasztunk néhány embert, akit azután behatóan tanul mányozunk, de "fókuszon kivül", szétfolyó ködben maradnak sokan, akiknek egyenkénti, személyes megismerésére már nem vagyunk képesek. Még nyelvűnkben is kialakultak azok a szavak, amelyek az ilyen fókuszon kívülieket, közösen, általánositottan határozzák meg: tömeg, katonák, nézők, utasok, vásárlók, sokaság. Néhány szakma különösen alkalmatlan arra, hogy egyenként nézze az embereket. Egyetlen hadvezér sem küldene rohamra tizezer embert, ha különálló emberi egyéniségekként tartaná számon őket, igy azonban nyugodtan mozgat hadosztályokat vagy hadtesteket. De valamennyiünknek, még az előbb említett hadvezérnek jellemét, nézeteit, meggyőződését és szokásait sem a tömegekkel, a sokasággal, a hadsereggel és más általánosított kategóriákkal való érintkezés formálja, hanem azokkal a konkrét emberi egyedekkel, egyéniségekkel való érintkezés, akiket egyenként, mintegy premier plánban érzékelünk. 5
