Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
szoros kulturális kapcsolat létrehozása soknemzetiségű országunk köztársaságai között, e köztársaságok legjobb eredményeinek állandó propagálása utján; A legújabb tudományos és technikai vívmányok népszerüsitése és az érdeklődés felkeltése e területek megoldatlan i problémái iránt; a nézők szórakoztatása és felviditása /igen! igen! ige.n!/ olyan előadásokkal, amelyek kikapcsolódást nyújtanak és egyúttal olyan gondolatokat és irányzatokat sugallnak - de nem tolakodóan -, amelyek hasznosak a társadalomnak. Pontos megjegyzés. Mindaz, amit felsoroltam, tematikai törekvéseket jelöl meg, de magától értetődően, minden irányzaton belül olyan műalkotásokat kell létrehozni, amelyek esztétikai élvezetet szereznek a nézőknek. Mindazok a kisérletek, amelyek figyelmen kivül hagyták ezt a követelményt, s a téma aktualitásával igyekeztek igazolni egy szinvonalatlan előadást, vagy pedig arra buzdították a nézőt, hogy a szerző, vagy a szinház hírneve iránti nagyrabecsülésből viselje el az unalmat, mindig zátonyra futottak, bár a sajtó gyakran nyújtott segédkezet ezeknek a reménytelen vállalkozásoknak. Mennyi erőt pazaroltak arra, hogy egy ki tudja ki által összetákolt "Zöld utcát" besoroljanak a világ drámairodalmának kincsestárába, de a dologból nem lett semmi! Vagy drámai pályázatokon olyan daraboknak Ítéltek oda dijakat, amelyeket aztán senki nem akart előadni. És újra feljegyzések, javaslatok, sürgető rábeszélések, és ismét nem sült ki semmi a dologból! A kritikusok szenvedélye, amely arra irányul, hogy ráerőszakolják Ízlésüket a lakosság széles rétegeire, sajnos még nem lankad, de a legrosszabb esetben is csak ideiglenes dezorientációt okoz, azután minden a helyére kerül. Ma, amikor a szinházak egyéni arculatának kérdése a gyakorlatban még nem oldódott meg, könnyen észrevehető, hogy némely szinház a feladatok egy bizonyos csoportjához áll közelebb, mán szinházak pedig más feladatokhoz; a szórakoztatás közelebb áll az esztrád-
