Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
jellegű színházakhoz, a filozófiai kérdések vizsgálata pedig a lúüvesz Színházhoz. Sőt, ugyanazt a feladatot - akár még az emberek kölcsönös kapcsolatának kérdését is - másképp oldják meg a különböző műfajú színházak - az Operett vagy a Kis Szinház. Örs. águnkban van olyan város, amelynek csak egy szinháza van, s ez íztán kénytelen-kelletlen minden műfaj funkcióját a vállára vesri, de a nagyvárosokban - és a szinházi problémák éppen ezeken a helyeken várnak megoldásra - szinházi hálózat áll rendelkezésre, amelyen belül teljesen véletlenszerűen oszlanak meg a feladatok. Valószínűleg ebből ered elnevezésük véletlenszerűsége is, amely semmivel sem járul hozzá ahhoz, hogy a néző kiismerje magát a szinházi- geográfiában. Ha például Moszkva vagy Leningrád színházait nézzük, amelyek nem régiben vették fel Puskin, Gogol, Komisszarzsevszkaja nevét, de tevékenységüknek a leghalványabb kapcsolata sincs ezekkel a nagy művészekkel, akkor kiderül, hogy a szinház azért választ cégérül ilyen jól hangzó neveket, mert nem tud semmiféle konkrét megjelölést találni, amellyel meghatározhatná feladatait és sajátosságait. Amikor a szovjet szinház előtt álló feladatokat felsorolva a szinházak funkciói egymás közötti felosztásának véletlenszerűségére panaszkodom, természetesen nem javaslom azt, hogy a nagyvárosokban a jelzett funkciók szerint osszuk be a színházakat; hozzunk létre színházakat a tudományos propaganda céljaira,vagy pedig olyan színházakat, amelyek kizárólag a nemzeti köztársaságok darabjait játsszák. Az effajta szűk korlátok megfojtanák a színházakat. De állítom, hogy egyetlen olyan szinház sincs, amely egymagában meg tudná valósítani a szovjet szinházak előtt álló sokrétű feladatokat, és ezért minden színháznak ki kellene választania a hozzá közelálló célkitűzések bizonyos csoportját. Elképzelhető olyan szinház, amely csak mai színdarabokat mutat be és nem játszik klasszikusokat, egy másikat a filozófia és történelmi prób-5*
