Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Színház, drámaíró, néző
Bármily paradoxonként hangzik is, újságjainkban mind a mai napig olvashatunk olyan recenziókat, amelyek szemére, vetik a vigjáték szerzőjének vagy rendezőjének, hogy "nevettetésre, tréfálkozásra, szellemeskedésre" törekedtek. A vigjáték értékét természetesen eszmei irányzatossága szabja meg - ezt senki nem vonja kétségbe. De ha a "tréfa, szellemesség, nevetés" szavakat kritikánk a vádemelés tárgyi bizonyitékakí.nt hozza fel, akkor tévútra vezetjük vigjátékiróinkát ! A vígjátékkal foglalkozó bírálatokban az anekdota szó csak pejorativ értelemben szerepel. Pedig nem egy magasabbrendü vígjátéknak, igy például Gogol Revizorának alapját is anekdota szolgáltatja, és amint az bármely szótárban olvasható, az anekdota "rövid szórakoztató elbeszélés egy mulatságos vagy szokatlan történetről". Márpedig számos vígjátékunknak épp az a baja, hogy nem nevezhető egy mulatságos vagy szokatlan történet szórakoztató elbeszélésének!--- modern tudomány még nem tudja megoldani a tehetséges emberek feltűnésének biztosítását. Es bármennyire szeretnők is, ha minnéi több lenne belőlük, nem tudjuk ezt hatékonyan elősegiteniJízzel szemben társadalmunknak módjában áll, hogy segítséget nyújtson tehetségük kibontakozásához. Kedvező alkotói légkör, a fiatal tehetsegek iránti gondos figyelem, a művészi tapasztalatok, kísérletek, érdekek iránti jóindulat, a művészi egyéniség tiszteletben tartása, a kollégák sikerén érzett öröm - ezek azok a tényezők, amelyekkel a társadalom művészetünk felvirágzásához hozzá járulhat. 1965. 56