Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Könnyű fajsúlyú cikkek
dött közre a mezőgazdaság kollektivizálásában, nem ment el Spanyolországba harcolni és nem repült fel a világűrbe, akkor az olvasó egyszerre csak úgy érzi, hogy sokkal rokonszenvesebb lenne számára a szerző, ha nem értett volna meg mindent a világon olyan aggasztó éleslátással,amint azt Írja. így tehát, mondhatja az olvasó, igy sem jó, meg úgy sem jó.Mentsen meg az isten ettől is, attól is - de akkor mit szabad? Hogy járjunk el, hogy e tilalmas módszerek igénybevétele nélkül is sikeres életrajz kerekedjék? Olyan életrajz, amely a legjobbakkal is felér? Türelem, kedves olvasó, türelem! Ezennel rátérek tankönyvünk legfőbb részére, amely segítséget nyújt ahhoz, hogy anlék-iratunk kellően súlyos, szolid és lebilincselő legyen, anélkül, hogy az illendőség és a büntetőtörvénykönyv szabályaiba ütköznénk. Rendkívül hasznos, ha az olvasónak értésére adjuk, hogy az emlékirat szerzője nem hétköznapi, hanem az egyszerű emberek sorából kiváló, rendkívüli és szokatlan egyéniség, aki azonban annyira szerény, hogy sejtelme sincsen eme kiemelkedő tulajdonságairól. De nem jár-e a szerző szerénysége azzal a veszéllyel hogy az olvasó előtt is titokban maradnak rendkívüli adottságai? Semmi e— setre sem; ha betartja a megfelelő szabályokat, minden a legnagyobb rendben lesz, és káprázatos tulajdonságai, valamint szerénysége is érdemének megfelelően értékeltetnek. E célra az oly tanuk igénybevételét javasoljuk, akik nem tanúskodhatnak és nem cáfolhatnak. Bármelyikünk gondoskodhat arról, hogy múltjában olyan előnyös ismeretségek, találkozások, párbeszédek kapjanak helyet, amelyek ugyan a valóságban nem történtek meg, de megtörténhettek volna s ami a legfontosabb: senki sem cáfolhatja meg őket, ha .a szerző betartja kronológia elemi szabályait. Melyik emlékiratot ne ékitené az effajta kis jelenet: "...mesélnem kell még egy eseményről, amely egész életemre emlékezetembe vésődött és sokban meghatározta sorsomat. 13 3
