Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Könnyű fajsúlyú cikkek
Minden körülmények között kerülendő az olyan hazugság, amelyet az emlékirat szerzőjére bármely müveit olvasó rábizonyíthat. Tilos például olyan ismeretségről beszámolni, amely vonzó mivolta ellenére sem jöhetett létre, mégpedig kronológiai okokból /Lomonoszovval, Byronnal, Ajvazovszkijjal való találkozást stb./. Igen óvatosan kell bánni emlékiratainkban olyan ismerősök szerepeltetésével is, akik ugyan kortársaink, de földrajzi vagy társadalmi okok mégis kevéssé hihetővé teszik az ismeretséget /Monaco hercege, a japán császárnő, A1 Capone stb./. Mondanom sem kell, hogy mindenképp megengedhetetlen az a primitiv módszer, hogy mások eredményeivel ékitsük életrajzunkat - ez az eljárás az olvasók azonnali viharos és nem kivánatos reakcióját válthatja ki /Fogják meg! Tolvaj! stb./. A fentiek csak abban az ésetben alkalmazhatók, ha az emlékiratok szerzője életrajza felolvasása közben kézigránátot lóbál vagy pedig hanyagul pásztáz géppuskájával. Másrészt viszont bebizonyított tény, hogy az a siker, amelyet az olvasó megfélemlítésével érünk el, nem maradandó. Nagy kisértést jelent minden memoáriró számára az a törekvés is, hogy régmúlt eseményeket a szerző mai szemével és tájékozottságával értékeljen. Hiszen valóban nagyon kellemetlen, ha a tovatűnt éveket visszapergetve az Írónak ismét fel kell idéznie azokat a tévedéseket és előítéleteket, amelyeket már régesrég legyőzött, vagy azokat a dolgokat, amelyekről annak idején egyszerűen nem tudott. Ha azonban a szerző enged a csábításnak, hogy modernizálja régi nézeteit, az olvasó előtt egy olyan ember eléggé gyanús képe merül fel, aki mindenkinél korábban tudott mindent, de valami oknál fogva felfedezéseit magának tartotta meg. Burzsoánemesi családjában ő volt az egyetlen, aki előre megérezte az Októberi Forradalmat, gyűlölte a fasizmust már jóval megjelenése előtt, soha nem vált téves nézetek rabjává stb., stb. A füllentésnek ezt a viszonylag ártalmatlan fajtáját rendszerint pozdorjává zúzzák az emlékirat-szerző életének tényei. S amikor kiderül, hogy rendkívül haladó világnézete ellenére nem vetb részt sem a Téli Palota ostromában, sem Perekop bevételében, nem mükö-132
