Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)

Könnyű fajsúlyú cikkek

Mielőtt azonban az olvasótábort a kérdésbe mélyebben bevezetnénk^ fel kell tennünk egy igen fontos, bár kényes kérdést: kinek lehet, kinek kell, kinek áll jogában emlékiratot Írni?

Ha a problémát jogi szempontból vizsgáljuk, hangsúlyoznunk kell, hogy a szovjet törvények értelmében egyetlen szovjet polgárt sem foszthatunk meg attól a jogától, hogy papírra vesse emlékeit. Sőt, ezen túlmenően, a kapitalista országok feudális nézetektől hemzsegő törvénykönyvében sincs utalás effajta korlátozásokra.

A törvény értelmében tehát minden embernek jogában áll emlékiratot Írni. Ha azonban arra törekszünk, hogy emlékiratainkat ne csak megírjuk, hanem azokat el is olvassák, akkor feltétlenül ügyelnünk kell az érdekességre. A megfigyelések azt mutat ják,hogy a következő emlékiratok tarthatnak számot érdeklődésre:

a/ hires emberek visszaemlékezései, tekintet nélkül nemükre,korukra és azon eszközökre, amelyekkel hirüket megszerezték - irók, uralkodók, betörők, tudósok, színészek, utazók;

b/ azoknak az embereknek visszaemlékezései, akik ugyan semmiben nem tűntek ki, de hires emberek közvetlen környezetében éltek: Hemingway titkára, Arkagyij Rajkin partnere, Szofronov szakácsnője, az írószövetség borbélya;

c/ Hírnévre igényt nem tartó, egyszerű emberek, abban az esetben, ha sorsuk akárcsak ideiglenesen is, rendkívüli körülmények közé sodorta őket: tutajon keltek át az óceánon, eltévedtek a hegyekben /ennek ellenére mégis épségben tértek vissza/, stb; ragyogó példája a (csupán emlékiratai közzététele után hiressé vált embernek Robinson Crusoe.

Mindháurom csoport szerzőjének szép hagyományok állanak rendelkezésére emlékiratai cimének kiválasztásához.

Az első csoport a szerző közismert nevére építheti a könyv elmét. A cim többi szavának nemigen van jelentősége: "Barbarossa. Visszaemlékezéseim." Szűkszavú és meggyőzői Ehhez nincs mit hozzáfűzni! Vagy "Rettenes Iván. Emlékirataim." Lakonikus és so-130