Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Vidám színház
ló cimek rögtön, meghatározzák az olvasó figyelmébe ajánlott következtetéseket. Kezünkbe került egy neves kritikus kézirata, amelynek oldalait függőleges vonallal osztotta ketté. Balra a vígjáték elemzésénél előforduló lehetőségek kerültek. Jobbra az, hogyan reagáljon rájuk. íme, néhány szemelvény. A nézők nem nevettek a vígjátékon. A nézők megfelelőn értékelték a szerzőnek a humor kicsiholására irányuló sikertelen erőfeszítéseit és siri csendben fogadták e próbálkozásokat. A nézők nevettek. A nézők igénytelenebbik része nem látott át a szerzői gondolat sekélyességén, de a mi számunkra az effajta néző nem lehet irányadó. A vigjáték meseszövése jó.A rutinos szindarab-gyáros ügyesen épitette fel meséjét a vigjáték elkopott sablon helyzeteiből, de mily távol áll ez az eleven élettől!!! A vigjáték meseszövése rossz. A szerző szánalmasan, gyámoltalanul bonyolítja a mesefonalat, s mi bánatosan gondolunk.../öszszehasonlitás Gogollal, Beaumarchais-vei, Shakespeare-re1./ Minden szereplő pozitív. fajon a szerző nem vette észre életünk árnyoldalait, amelyek a szatíra után kiáltanak? fajonez az egymást babusgató,unalmas erényes társaság jelentené a mi hus-vér valóságunkat? 121
