Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
Vidám színház
Vannak negativ szereplők is. Az együgyű hordár, akinek szájába a szerző olyasféle aranyköpéseket ad, mint /kitöltendő/, nem egyéb, mint valóságunk otromba karikatúrája.Csak a hordárok teljes nemismeretében. . . A szerző uj eszközöket keres. A szerző nem elégszik meg azokkal az eszközökkel, amelyek megfelelőek voltak klasszikusaink számára, s ügyeskedő ravaszko— dáshoz folyamodik... A szerző, nem keres uj eszközöket. Ezt a vígjátékot nehéz megkülönböztetni a hasonló témájú vígjátékok tucatjától. Már az első képben megtudjuk, hogy mi következik a továbbiakban. A vígjáték nyelve szellemes. Fáradhatatlan tréfamesterek sürögnek a színpadon - a szerző szemmel láthatólag ily módon próbál valami vígjátékhoz hasonló dolgot teremteni. A vigjáték nyelve egyszerű.Mennyire laposak, vérszegények a nézőtérre záporozó párbeszédek) ... Az eszme nem jut szavakban kifejezésre. Hiába is keresnék e műben az eszméket. A szerző szemmel láthatólag félt attól, hogy tökéletlen hőseinek szájába oly szarvakat adjon, amelyeket pedig joggal várhatnánk el tőlük. Helyeslő formulák. Nem túl sematikus. Némileg hitelesebb. Igénytelen mese. Bizonyos mértékig körvonalazza... Az első félénk lépés. 122
