Akimov, N.: Színház és látomás - Korszerű színház 95. (Budapest, 1967)
A díszlettervező és a színház
ső következtetéseket és hozhatjuk meg azokat a végső döntéseket, amelyek sorsdöntő hatással lehetnek az előadás.jövőjére. És amikor az előadás végül már a közönség előtt fut, a díszlettervezőnek emberi és szakmai kötelessége - függetlenül attci, hogy szerződéses viszonyban áll-e a szinházzal vagy erre az előadásra hívták meg -, hogy figyelemmel kisérje az előadás sorsát, időről időre tekintse meg és ellenőrizze a díszleteket, javíttassa ki az elhasználódott alkatrészeket, figyelje meg, hogy pontosan az előirt megvilágítást, maszkokat stb. használják-e. Ha a díszlettervező ilyen figyelemmel és "kötekedően" kiséri az előadás sorsát, ez nemritkán ingerültséget vált ki a rendezésből, de ettől a díszlettervező ne zavartassa magát, mert ez az ingerültség végül feltétlenül nagyrabecsülésbe megy át és mindenkinek az lesz a meggyőződése, hogy ezzel a díszlettervezővel számolni kell és minél jobban ügyelni kell arra, hogy díszletei körül ne legyen semmi hiba, különben az embernek meggyűlik vele a baja! Az előadás után A tehetséges képzőművészből csak akkor lehet jó színházi díszlettervező, ha rendszeresen, folyamatosan dolgozik a színházban. A festőművészek epizodikus kirándulásai a szinházi területre a legritkábban hoznak jelentős eredményt. A színpadi díszlettervezés objektiv nehézsége nyilván abban rejlik, hogy a képzőművészeti munka elemei a színházművészeti munka elemeivel párosulnak; valószínűleg ez a körülmény okozza, hogy a képzőművész csak megfelelő gyakorlat eredményeként válhat szinházi művésszé. Szeretnék néhány tanácsot adni kezdő díszlettervezőknek arra vonatkozólag, hogyan érjék el, hogy művészi tudásuk előadásról előadásra fejlődjék. 1. Miután az előadás közönség elé került, függetlenül attól,hogy sikere volt-e vagy sem, mérlegre kell tenni munkánkat. Még abban 106
