Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
4. Jean Genet - Tükörcsarnok
vágyáért éa ugyanakkor szimpatikus mágia révén, behelyettesítve, a rendőrfőnököt akarja megbüntetni. Mivel Roger gondolatvilágában csakúgy, mint Genet-ében, a hatalom és a férfiasság analóg fogalmaik, tehát - lévén hogy maga a rendőrfőnök heraldikus jelképként egy hatalmas falioszt választott - a szimpatikus mágia szükségképpen ölti fel a kiherélés formáját. Genet, mint drámaíró elérte azt, amivel minden alakja /talán csak a négerek Village-ának és Vertujének kivételével/ hasztalan próbálkozott: áttörte az ébren szőtt álmok és az illúziók circulus ; vitiosusát és konkrét, brutális és felkavaró módon színpadra állította fantáziaképeit. Ily módon mégis sikerült nyomot hagynia a való világon, ha nem mással, hát azzal, hogy az "igazakból"álló közönséget mélységesen felrázza és undorral tölti el. Ahogyan Sartre, Genet bámulatos pályafutását összefoglalva,megfogalmazza: "Genet, amikor a végső határokig tolvaj akar lenni, az álomba ugrik fejest; amikor álmát az őrületig hajtja, költővé avatja magát; amikor a költészetet a sző végső diadalának szánja, ember lesz; az ember pedig az igazság költője lett, épp úgy, ahogyan a költő a tolvaj igazsága volt."/*/ Ha az ifjú kitaszított társadalomellenes tettei kísérletet jelentettek, hogy bosszút álljon a társadalmon, hogy a szimpatikus mágia jelképes cselekvéseivel elpusztítsa a társadalom egész szövedékét - Írói tevékenységében más és hatékonyabb eszközökkel,de közvetlenül folytatja ezt a tiltakozást. "Mi lenne - mutat rá Sartre -, ha Genet, akit a dolgok könyörtelen rendje fantáziaképek világába zár /lévén ő kitaszított, akinek a való világra nem lehet befolyása/, lemondana kísérletéről, hogy tolvaj tevékenységével megbotránkoztasson? ... Mi lenne, ha ...a képzelet szféráját változtatná állandó botránykővé? Mi lenne, ha a tehetetlenségről szőtt álmai épp a 'maguk tehetetlenségében végtelen hatalmat tárnának fel és a világ minden rendőri erejével dacolva a társadalmat mint egészet vonnák kétségbe? Vajon ez esetben nem találná-e meg a kapcsolódási pontot a képzeletbeli és a valóságos, a hatástalan és a hatékony, a hazug és az igaz, a cselek^^Sartre: Saint Genet, i.m. 535.0. 70