Esslin, Martin: Az abszurd dráma elmélete - Korszerű színház 94. (Budapest, 1967)
4. Jean Genet - Tükörcsarnok
4. JEAN GENET Tükörcsaxnok Legszemélyesebb jellegű könyvében, az önéletrajzi Journal du voleurben /A tolva.1 naplója/. Jean Genet e lmond ja, hogyan találkozott össze egyszer Stilitanóval, a magas, jóképű,félkezü szerb selyemfiuval, tolvajjal és kábitószercsempésszel ifjúsága egyik hősével, amint az épp eltévedt egy búcsú tükörcsarnokában. Ezeket a részben tükrökből, részben átlátszó üveglapokból szerkesztett útvesztőket úgy tervezik meg,hogy a kívülálló tömeg végignézhesse a kiutat keresők bizarr ugrán.dozásait. Es igy Genet megfigyelhette a csapdába esett állathoz hasonló, foglyul ejtett Stilitanót, láthatta, de nem hallhatta dühödt káromkodásait, miközben kint a körülállók tömege majd megszakadt a nevetéstől: "Stilitano egyedül volt. Mindenki rátalált a kivezető útra, csak ő nem. A világ furcsa módon elfátyolozódott előttem. A dolgokra és az emberekre hirtelen árnyék borult; és ez az árnyék az én magányom árnyéka volt, amely összetalálkozott az ő kétségbeesésével. Mert Stilitano nem birta tovább az orditást, megelégelte, hogy egyre-másra beleütközzék az üvegfalakba és belenyugodott, hogy a bámész tömeg nevetségének tárgya lett - Stilitano lekuporodott a földre és nem volt hajlandó tovább menni... Ez a kép kifejezi Genet drámairásának lényegét: az ember képét, aki belekeveredett a tükrök útvesztőjébe, beleesett saját eltorzult tükörképeinek csapdájába, megpróbál utat törni, hogy kapcsolatba kerüljön a körülötte álló többi ember-^ Jean Genet: Journal du Voleur. Gallimard, Párizs 1949. 282. o. 64